pica pica

- Félek, hogy visszanő.

- Hmm. Szép állat, nagyon szép. Mi is a neve? 

 Te szegény, te szegény, te szegénynél is szegényebb! Hát nem tanított meg a loyolai? Isten nem bottal ver. S még inkább: hát ki vagy te, hogy az Úr figyelmére igényt tarthatsz? Azt hiszed, más dolga sincs, mint a te semmire való porhüvelyed kínzatásával múlatni az időt? Te bolondnál is bolondabb! Csak az ördög játszott veled, mikor elmédbe plántálta a hiúságot, hogy az ember emberre sújtó gonoszságánál több, magasztosabb, mi tested kínjait okozta. Te marhánál is marhább! Nézz egyszer az életedben a földi hívság elefántcsont fehérjével bevont bőrű Krisztusod szeme közé, a rubintokkal kirakott kereszten és az aranyban fuldokló oltárodon túl! Hát nem tanított meg a loyolai? Te vétkesnél is vétkesebb, te szegény!

 Drága jó anyám borzalmas szakács. Emlékszem, mikoron egy semmiben nem kirívó, hosszúföldi reggelen zokogva panaszolta apámnak, hogy képtelen még egy lágy tojást is megfőzni. Pedig esküdött a Teremtő nevére, ezt az utolsót itt - és a tenyerében rejtegetett, apró tojásra folyatta könnyeit - már három órája főzi, és mégis: az még mindig kemény.

 Akkor láttam meg apám szemében először a szerelmet.

 Jó, ha az ember mindenre felkészül. Magam például, habár a latinon kívül csak szülőföldem nyelvét beszélem, a félreértések elkerülése okán tizennégy nyelven tudom elmondani, hogy "Az Isten adott nekem ilyen kecske fejet."

- Hisz láthatod, melyiküknél van a nagyobb korsó.!

 Végül majd rájössz, hogy nem érdekled a világot. Ez a tapasztalás: elkerülhetetlen. A kulcs pusztán az, hogy mikor eljön ez a perc, az érzés legyen kölcsönös. 

 Ma már azt is tudni vélem, hogy ha mégoly szemantika is, de megvan a maga ára.

 Kóbor életem egynémely kanyarja úgy fordult, hogy - a szándékolás bűnétől magam mindenkor távol tartva - a vörhenyes hajúak szigetére vetett jó vagy talán balsorsom. S mind ama csodás dolgok közül, melyet ott tapasztalni engedett a végzet, a legkülönösebbnek mégsem az óriások keze rakta kőszálakból rótt oszlopköröket vagy a rőfök százain át- meg át húzódó, a fekete köveken fehéren világító démon-alakokat találtam, hanem azt a pimasz mosolyt, amely mögé rejtezve van képük az órát, melyen nap nap után rakásnyi édességgel, mézes és cukros falatok halmaival töltik meg gyomruk iszákját rogyásig, azt a potrohukat ifjúkoruk delére púpnyivá növelő mindennapi zabálást egyszerűen teázásnak nevezni.