A legfontosabb lépéseimet életem során, úgy hiszem, telt keblű asszonyok gesztenyeszín szeme és ringó csípeje kommandírozta.
Felrémlik az emléke, mikoron - akkor időkben még gyermeki magasságomból adódóan - először pillanthattam be a kertészünk drága jó Yvette lányának rózsaszín keblei közé, s mosolygós jóindulatából fejemet ölére hajthattam. S ahogyan duruzsoló hangján arról csacsogott, miként adná oda magát a kor legkiválóbb dalnoknak, már tudtam, mi lesz a sorsom. S valahányszor keresztúthoz érek, lábam önkéntelenül arra vezet, ahonnan asszonyi kacaj ömlik felém, s honnan a ruha alá gyűrt hószín keblek szomorúan savanykás, jázminnal kevert illata árad. S hogy ez a hús filozófiája? Bizonnyal az. De milyen gyönyörökkel viselős, méznél édesebb filozófia!
friss gondolatok