Messze északon és sok napi hajóútra keleten, ahol a valószínűtlenül kék Ríga a Daugavába ömlik, majd 1300 éve áll Észak Fellegvára. A fehér kővárost bátor nép lakja, ki nem félt a reformált Testamentom mellett hitet tenni, s a lengyel fenyegetettség ellenére immáron harminc esztendeje kiebrudalta a hószín kőből rakott falak közül az Ordo Teutonicus lovagjait. A macskatekintetű Báthory martalócai aztán alig tíz esztendeje bevették a Hanza-szövetség e bástyáját. Ám nincs az a hatalom, ki a gondolatot megnyomorítani tudná, s ha a száj olykor - a test kínjai okán - hitet tesz is valamely ordas eszme mellett, a szív sosem.
Anyám családja egykoron a kővárosból származott el, s habár nyelvének, szokásainak, meséinek és álmainak az emlékét is rég elfeledtük, a távol észak és a messze kelet jeges izzása ott lüktet létezésem mélyén. Akárha szálka a köröm alatt, szüntelen gyulladásban tartja a gondolataimat. A pikárd szóvirágokon úntalan átderengenek a száz esztendőkkel korábban, őseim használta lív nyelv lágy és simulékony szavai, fejemben észak meséi tolakodnak elő, s dalaimban ott jajong a fehér köves város minden bánata.
S ilyenkor magam sem tudom, a múlt emlékezete nem foszt-e meg önmagamtól.
friss gondolatok