pica pica

 Amíg nem kezdtem el az embereket elunván magammal beszélgetni, nem is tudtam, milyen vicces fickó vagyok. 

 Jobb az úgy mindenkinek. 

 Szemben azzal, amit a szántó-vető a maga józan, kétkezi értelmével tudni vél, a dalnok - akárha költők és írók seregei - akkor is dalolhat másokéhoz semmiben nem hasonlatosan és újszerűen, ha olyat és úgy elgondolni amúgy képtelen.

 Drága jó apám, lett légyen bármilyen nemesi származék, példa nélkül való műveltsége ellenére a kovácsműhelyben szeretett leginkább dolgozgatni, s az életem jobbítását szándékozó tanácsait is szívesebben vette a kalapácsok és fűrészek köréből, mint a Testamentomból. Leggyakrabban elhangzó tanácsa - már ahogy övénél jóval szerényebb elmém a szavak mélyére hatolni egyáltalán képes - úgy hiszem, a hiábavalóságok mosolyogva szemlélését javallotta. Mert, miként a szürke bajusz keretezte száj gyakorta citálta nevetve: A nyúlszart nem kell reszelni, magától is gömbölyű.

 Jó, hát végül is igazatok van: habár hét esztendeje nevelem a dalnokok következő nemzedékét, a Vészmadár nevét öregbítő tehetség ezeddig nem került ki a kezeim közül. Azt sem tagadom, hogy - noha evezősöket nem okítok - immáron Rígától Damaszkuszig két tucat gályán raboskodnak tanítványaim, ki a mingai prépostság két arany serlegének eltolvajlásáért, ki közönséges útonállásért. Szomorkodhatnék, de magamnak azért azzal hízelgek, nem a két tucat dalnok számít, amelyik immáron elveszett, csak azok - akár csak egyetlen egy - aki végül dalnok maradt, ha még oly jelentéktelen is.  

 Anyátok mocskos szömit, azt. 

Vegyük csak példaként egy igazán szerény szeletét, az éléskamrámat. Nem állítom, hogy kiismerhetetlen volna tán a benne uralkodó rend természete, mindenesetre ha a bort keresed, jó tudni, hogy egy lekváros bödönben találod, amire az van írva: ecet. De azért szagolj bele, mert lehet, hogy a mécsesolajamat tartom benne.

 Habár nem tűnhet jelentősnek a hiba, mégis számomra sorsfordító élmény volt férfikorom hajnalán arra döbbenni, hogy a ge-párd megnevezés pontosan ugyanerre a szótagra végződik. 

  Gránitkemény próbatétel a másik emberrel való törődést elvárni olyantól - magadtól - kinek önnön teste legkisebb kényelme, az evés-ivás szükségszerűsége is csak mellékes és kényszerű tevékenység. 

 Való igaz, köszönés nélkül jövök és megyek. Mentségemül - vagy még inkább magyarázatul - talán csak az szolgálhat, hogy általában mindenki észreveszi, ha ott vagyok, és majd' mindenkinek szemet szúr, ha már nem.