pica pica

 A bolond Gelatti persze azonmód gyanakodva kezdte figyelni, nem egy újabb Kászár igyekszik-e a téren néki kijáró jogoktól őt megfosztani. A szép Marlene is egyből arra talált magának dolgot, s kedves nővérének hogyléte iránti heves érdeklődésében most sem mulasztotta el kioldozva felejteni a kebleit csekélyke reménnyel megregulázni igyekvő pruszlik zsinórját. A vén Hanula a napról napra mindinkább kórsággal sújtott egérre hajazó ábrázatú Pocok kádival karöltve rótta a téren a gondolkodás szokott köreit, s még szerencse, hogy az undok sertések iránti közös utálatuk mindig kellő nyugvópontot jelenthetett vitáik során. A Szélhajtó Pierre Határról hazatérő dagadt fia szuszogva most arcát a lóitatóba, s Marlene-re pillantva arca is mindinkább arabs ménre emlékeztetve kezdett megnyúlni, szemei kikerekedtek, s hideg verejték lepte rakott szekérnyi testét.

 Szokatlan szelektől mentes és rendkívül közönséges nap volt hát. Brunette-emmel való kibékülésem öröme még mindig ágyékomban bizsergett, mikoron nekiálltam az ajándékok kipakolásának. Darabonként alaposan megforgatva szemléltem a portékát, s dícsérő megjegyzéseket fűzve minden egyes darabhoz, akárha falusi kikiáltó, ajánlottam életem emlékeit az odasereglő szájtátiaknak. Persze aki nálam jobban ismeri a Hosszú Föld konok népét, tudhatta már azt, mire nekem három nap fagyoskodás után kezdett csak elmém ráhibázni.

 Hazatértem hát nyári lakomba, s Brunette-em két langyos combja közt nyugtatva elmém, végül fényesség gyúlt a koponyámban. Reggel aztán vidáman fütyörészve leballagtam újfent Bendegúz farka tövébe, s az éjjel sebtiben eszkábált táblára jóféle római vörösólom festékkel felírtam, hogy az egész kupac 100 arany ellenében elvihető, melyet három napos elkövetkezendő távollétem alatt a kocsmárosnál lehet nevemre letétbe helyezni.

 Úgy hiszem, oktondi jószág ily megbecsülést még sosem kapott, mint a mit sem értő Bendegúz. Élete végéig selyemmel burkolt jászolban állt a város főterén, vajban főtt zabbal abrakolták, s bronzba öntött szobra ma is a városháza éke.  S minden évben a merde d'une vache-i futás ünnepén a fülekre kerülnek a rézpatkók, s hányásig eszi magát minden jótét lélek a bolond Gelattinál.

 Időről időre persze egy-egy kukacos, históriás lélekkel megáldott naplopó felhánytorgatja, hogy a krónikák szerint a dicső futás másnapján a még mindig alvó picalatroniakat Lucretia népe talptól fejbúbig csirkebélbe forgatva lógatta le a szaróbástyáról, fejjel lefelé, s csak a három nappal később arra tévedő zsidó ószeres segedelmével - s számos arannyal megváltott rozsdás késével - sikerült megszabadulniuk.