Anyám elméje sokféle tehetséggel viselős, hasznosakkal és haszontalanakkal egyaránt. Persze hát ezek nagyobbik részét talán helyesebb volna inkább a Sátán fegyvertárából a nászi éjen elorzott, vészterhes tudásnak nevezni, de ki volna ily bátor? Maga a Szent Mihály lándzsájával felvértezett loyolai, még ha oldalán a Militia Christi seregei menetelnének is végeláthatatlan sorokban, talán még ő sem, s ha ha estebéd idején anyám birtokára érne a hadoszlop, a seregek vezére is lesütött szemmel kucorodna a cselédlócára. S hacsak nem ostobának született, inkább csendesen bólogató beletörődéssel viselné a fején koppanó fakanál zenéjére fülébe zengett madrigált tisztességről, becsületről, bolondságról.

 

 Észak messze, a kelet távol.