Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A történetek végezetül mindig összeérnek.

Picalatron, A.D. 1596.

kisdedeket óvó tekintetünk pörőlyének csapása

Vigyázat, fölnőtt tartalom!


Az itt megjelent írások fogyasztása csakis intelligenseknek javallott!

friss gondolatok

  • látjátok feleim szümtükkel: Nem Bálint András, hanem Tóth Benedek volt a másik főszereplője a filmnek. (2013.11.01. 18:52) hanga
  • látjátok feleim szümtükkel: Van egy ilyen című film ( Venczel Vera és tanál Bálint András voltak a főszereplők ), és talán eg... (2013.10.31. 16:25) hanga
  • vészmadár (pica pica): @látjátok feleim szümtükkel: nem ismerem, de fejtsd ki. (2013.10.30. 16:25) hanga
  • látjátok feleim szümtükkel: Erről az Egy szerelem három éjszakája jutott eszembe. Kitudjamiért. (2013.10.29. 19:31) hanga
  • vészmadár (pica pica): @Lantániusz: az nem is, de az igen, hogy mihez kezd egy kalap szarral. (2013.10.10. 15:50) különbség
  • Utolsó 20

a Vészmadár dalai a Hosszú Földről


2012.02.17. 07:13 vészmadár (pica pica)

transzláció

Címkék: tippan hanula

- I wanna hurt you just to hear you screamin' the name of God.
- Mit akar a jóember, rabbi?

- Azt mondja, meg lesze' baszva, tejföllel. 

Szólj hozzá!

2012.02.16. 08:07 vészmadár (pica pica)

hacsak nem azért

Címkék: tippan hanula

 - Mondd, rabbi, miért ilyen az ember? Miért gonosz, miért kicsinyes, miért aljas és számító? A Sors akarja így? Vagy a Teremtő akarata munkál bennünk? A Sátáné? Mi végre hát e tengernyi rossz és silány szenvedély?

- Az a bajotok, édes fiam, hogy nem kapáltok eleget. 

8 komment

2012.02.01. 09:16 vészmadár (pica pica)

kiválasztott

Címkék: renard hanula

- Drága jó Hanula barátom, régóta motoszkál bennem egy kérdés...
- Úgy hiszem, a népemről kérdeznél, Rénard.
- Bizony arról. Mi hát a legfőbb különbség köztünk és a választott nép között?
- Látod ott azt a két vízhordót?
- Látom, rabbi.
- A te szemedben egyképűek a munkában és az erényekben. Ám a saját szemükben az egyikük vízhordó, míg a másikuk a választott népből való vízhordó.
- És ez olyan sokat számít?

- Hisz láthatod, melyiküknél van a nagyobb korsó.!

9 komment

2011.11.08. 09:40 vészmadár (pica pica)

a második lecke

Címkék: rebeka hanula

 Múlt őszön történt...

 ...vagy meglehet, kicsivel későbben is talán, mert úgy rémlik nékem, a hegyekről aláfolyó hideg pára szorította reggelente már dérmarkába a hosszúföldi lapályt, s a tengerszemek mellékén, a sekélyesben domolykóra halászó farkasok vonítása verte fel az elmékben szűkölő csendeket...

 Tehát azon az őszön. Vagy kora télen? Mintha épp az időt kellene pontosan felcímkézni, ha már a lelkeket nem lehet... Azon az őszön a jámbor Hanula tőle szokatlan ingerültséggel rúgta rám házam ajtaját, s miközben csizmájával arcomon taposva nyakamba fröcsögte indulatát, volt alkalmam megfigyelni a szeretet mintázatának a nyálkás indulathoz való kétségbeejtő hasonlóságát. Valahányszor szónoklatában "az én drága Rebeka lányom" fordulathoz ért, önkéntelenül keményebbet taposott a jó marhabőr talp, s tapasztalásból mondhatom, még annál is keményebbet, mint amely a meggyalázás szó kimondását követte.

 Végső soron nem azt jelenti hát mindez, hogy a szeretet erősebb a gyűlöletnél?

6 komment

2011.07.08. 09:02 vészmadár (pica pica)

sorrend

Címkék: hanula

 Különös módon, habár a végkimenetel tekintetében lehet egyarcú és egyívású valamennyi indok és megokolás, a teremtett lények érzékenyek a miértek sorrendjében betöltött helyükre.
 
 Mikoron tehát a mingai prépostság feje a kies és bájos Picalatronba látogatott, s némiképp joggal afelől érdeklődött, miért nem harangoknak zúgása köszönti őt, ahogy az jámbor lelkek lakta falvakban - e keresztényi világban - az Rígától Avignonig szokásban van, a ravasz Hanula rabbi, aggálytalan szószólónkként, éppen harminckét indokot sorolt el a morgolódó prépostnak. Csak apróság, de mindenképp az emberi természet vizsgálóinak figyelmére méltó, hogy a dühödt távozáskor odavetett szavak alapján sokkal nagyobb súllyal esett latba Picalatronnak a pápai hittel szemben mutatott viszolygása, mint a tény, hogy nincs harang.

Szólj hozzá!

2011.05.13. 21:04 vészmadár (pica pica)

mindennapi kis félreértéseink

Címkék: pierre fadenkugel hanula

- Szép napot, rabbi!
- Szép napot neked is, Pierre!
- Mi ez a csúnya seb a kezeden, öreg barátom?
- A jó Fadenkugel mester kutyája harapott meg.
- És miért nem kötözted be legalább?

- Sajnos nem tudtam, mert elfutott. 

Szólj hozzá!

2011.01.27. 09:07 vészmadár (pica pica)

alvég

Címkék: arnulf hanula

 Isten valamennyi teremtménye közt a leggyűlöltebb az, ki vonásaiban alig-alig különböztethető meg önmagunktól.

 A jámbor picalatroni tanult és kötelező megvetéssel tekint a csakis hallomásból ismert szaracénre, s bár keserű nyállal köp a jó Hanula lába nyomára, mikoron betér hozzá, szívesen veszi asztaláról az égetett bort. A lucretiai pápahitű bitangokat, kikkel egytestvér Krisztus szeretetében, szarral kevert mézes süteménnyel kínálja, s barmaik patája alá szúrós tüskét szór az útra. Ám egyiket sem gyűlöli olyan engesztelhetetlen megvetéssel, mint a véle új hitében osztozót, kit a szerencsétlenség azzal vert meg, hogy a picalatroni Alsóvárosba, a jó Arnulf uradalmának északi sarkába született.
 

 A csorbítatlan és hiba nélkül való tükör a leggyűlöltebb.

Szólj hozzá!

2011.01.20. 13:09 vészmadár (pica pica)

tavaszon

Címkék: benjámin armand hanula

 Tegnap, alig órával az égi lámpás nyugalomra térte után valami szuszogós és lassan hömpölygő öröm kezdett hirtelen nyiladozni talpamban. Lábamon az ujjakat ökölbe szorítottam, s a csiklandós bizsergést hagytam egész testembe belékúszni. Hirtelen támadt tettvágyammal tarisznyámban bekopogtam a marcona képű, de máskülönben kiváló jellemű Hanula ajtaján, s legott vallatóra fogtam; ugyan meséljen már a kiválasztott népről. Faggattam szokásaikról, hitükről, s persze legfőképp érdekelt, az ölelkezésben finnyásabbak vagy merészebbek, unottabbak vagy bátrabbak, mint az új hitet vallók.
 Hosszan beszélgettünk régi időkről s eljövendő századokról, míg végül arra kértem, mondja el, mint népe bölcs tanítója, mégis milyennek látja a maga hitbéli társait? A jó rabbi hosszan gondolkodott, majd elmesélt egy történetet:
 
 "Előző őszön anyám testvérének fia nagy lakomát rendezett. A vacsorára vendéglátó gazdánk egyik távoli unokatestvére, az alig legénykorú Benjámin, egy fiatal barátjával érkezett. A harmadik fogás után Benjámin felállt, s kissé zavartan, de azért népünk büszke tartásával nyakában, dercés és határozott hangon így szólt, barátjára mutatva:
 
 - Ő itt Armand, a szerelmem.

 A beálló csendben tekintetek villantak össze, míg aztán jó házigazdánk megköszörülte a torkát, s az egész vendégsereg nevében így szólt:

 - Nagyon nem illendő ez az érzés, Benjámin fiam. Hiszen ez az Armand - lásd be te is - nem egy tipikus zsidó név."

2 komment

2010.04.10. 20:07 vészmadár (pica pica)

a furfang

Címkék: pocok brunette bendegúz pierre marlene marcelle gelatti fadenkugel hanula gabrielle

  Múlt őszön Brunette-em úgy vélte, tekintettel a házunkban élő két, egyre borzasabb és mind terebélyesebb hátsójú medvére, ideje lenne kis nyári lakunk némely berendezési tárgyát - különös tekintettel a szemében haszontalanokra - elkótyavetyélni valamiképp. Felette hosszú harcok - s az ölelkezésben kényszerűen beálló néhány napos szünet - után végül az alig fél szekérnyi bútort, rozsdás fegyvert és a két zsák, egérrágta pergamenre írt firkálmányt, melyek újdonat korukban dallamok töredékeinek magam esze alkotta rendszerű lejegyzései voltak még, talyigára kötöztem, s nem kevés fáradtsággal lefuvaroztam a picalatroni főtérre. A szegény idejekorán - s úgy vélem, a temérdek vaj és a túlzott kényeztetés okozta tunyaságban - őseihez megtért Bendegúz szobrának tövébe terveztem kipakolni az elajándékozásra szánt portékát.
 A bolond Gelatti persze azonmód gyanakodva kezdte figyelni, nem egy újabb Kászár igyekszik-e a téren néki kijáró jogoktól őt megfosztani. A szép Marlene is egyből arra talált magának dolgot, s kedves nővérének hogyléte iránti heves érdeklődésében most sem mulasztotta el kioldozva felejteni a kebleit csekélyke reménnyel megregulázni igyekvő pruszlik zsinórját. A vén Hanula a napról napra mindinkább kórsággal sújtott egérre hajazó ábrázatú Pocok kádival karöltve rótta a téren a gondolkodás szokott köreit, s még szerencse, hogy az undok sertések iránti közös utálatuk mindig kellő nyugvópontot jelenthetett vitáik során. A Szélhajtó Pierre Határról hazatérő dagadt fia szuszogva most arcát a lóitatóba, s Marlene-re pillantva arca is mindinkább arabs ménre emlékeztetve kezdett megnyúlni, szemei kikerekedtek, s hideg verejték lepte rakott szekérnyi testét.
 Szokatlan szelektől mentes és rendkívül közönséges nap volt hát. Brunette-emmel való kibékülésem öröme még mindig ágyékomban bizsergett, mikoron nekiálltam az ajándékok kipakolásának. Darabonként alaposan megforgatva szemléltem a portékát, s dícsérő megjegyzéseket fűzve minden egyes darabhoz, akárha falusi kikiáltó, ajánlottam életem emlékeit az odasereglő szájtátiaknak. Persze aki nálam jobban ismeri a Hosszú Föld konok népét, tudhatta már azt, mire nekem három nap fagyoskodás után kezdett csak elmém ráhibázni.
 Hazatértem hát nyári lakomba, s Brunette-em két langyos combja közt nyugtatva elmém, végül fényesség gyúlt a koponyámban. Reggel aztán vidáman fütyörészve leballagtam újfent Bendegúz farka tövébe, s az éjjel sebtiben eszkábált táblára jóféle római vörösólom festékkel felírtam, hogy az egész kupac 100 arany ellenében elvihető, melyet három napos elkövetkezendő távollétem alatt a kocsmárosnál lehet nevemre letétbe helyezni.

 Egy jó pikárd pint égetett bort kértem Fadenkugel mester portájára betérvén, a régi barát jogán, s mire a szó és a pint végére érvén felálltam az asztaltól, a kipakolt kacatoknak - s persze híjján a 100 kikötött aranynak - immáron hűlt helye volt. 

Szólj hozzá!

2009.08.28. 10:34 vészmadár (pica pica)

malacmese

Címkék: pocok marlene baldo monsignore hanula henri dorléans longueville guillaume de montmorency thoré

 Ma hajnalban disznók jajveszékelésére ébredtem, mi nem is volna tán szokatlan, ha nem egy palotában töltöttem volna az éjszakát, csobolyó mézes bor és a készséges Marlene társaságában. Ezúttal úgy véltem, tartozom vendéglátó gazdámnak azzal, hogy legalább nadrágot veszek, mielőtt letámolygok a reggelizőasztalhoz.
 A nemesszívű Henri d'Orléans-Longueville kormányzó nyári rezidenciája ugyan inkább Lucretia, mint Picalatron felől esik közel az utazónak, s ő maga is a pápa hitén nevelt gyermeklányokat kergeti inkább birtokán - lobogó ingben, ámde gatyában -, minthogy dísztelen templomok sötét szegleteiben rémisztgesse a picalatroni molnárnét, ám a pápai kutyák által Szent Bertalanénak mondott éj óta benne bizodalmunk megrendíthetetlen. Magam különösképp lekötelezettje vagyok, mióta Henrik csahosa, a sötétszívű Guillaume de Montmorency-Thoré ellenében kijárta, hogy apám felmentessék a pikárd nemeseket sújtó, vérrel fizetett adó lerovásának kötelezettsége alól.
 Az étkezőbe érve kissé meglepődve láttam, hogy Baldo barátom hevesen győzködi a kormányzót. 10 aranyat tettem volna egy ellen, hogy a régi nótát fújja - bocskorguriga, elég nekem már ennyi -, s ha elmém meg nem csal emlékeivel, a hozzá lejtett tánc lépései sem változtak, 20 esztendő alatt sem. A kormányzó tekintete mind komorabbá vált, mialatt Baldo meséit hallgatta. Mikor a két ívelő busa szemöldök oly formát vett fel, mint a pikárd erdők juharának tovaröppenő magvai, úgy véltem, ideje közbelépnem. Nem lelvén elmésebb gyógyírt a bajra, az északi népek szentként tisztelt fehér medvéjének bődülését hallattam, s míg jobb lábammal köröztem, bal kezemmel a taktust vertem egy képzeletbeli zenekar játszotta furcsa dallamhoz.
 Baldo a legcsekélyebb megrökönyödés nélkül hadart tovább, de immáron az étkező egyik oszlopára szögezett vadkanfejnek címezte mondandóját. A kormányzó hálás pillantással intett magához, s tanácsomat kérte az álmomat megzavaró jószágok kapcsán. Mint azt elmesélte nekem, távoli földek és ismeretlen népek bölcseit hívatta magához, hogy egy hitbéli kérdésre választ kapjon. Úgy vélte, talán a keresztény erkölcsön kívüli, ámde előítéletektől épp ily mentes bölcsek útmutatása hasznos lehet számára. Sajnálatos módon a galíciai Hanula rabbi és a Marokkóból érkezett, megjegyezhetetlen nevű bölcs - kit csak Pocok kádinak nevez a szolgálónép - kölcsönösen nehezményezi a másik jelenlétét. Hovatovább oda jutott ez a gyűlölködés, hogy a Pocok kádi pajeszosra nyírt szőrű, kippás disznókat tart a szobájában - noha maga is utálattal tekint e jószágokra -, s azoknak prédikál naphosszat, míg az egérszagú Hanula évszámra csak zöld nadrágban hajlandó járni, mely szín, mint azt a Pocok kádi többször panaszolta, a Próféta színe, s ily módon testünk ennyire illetlen részével azt érinteni maga is szentségtörés. A kormányzó - mint azt maga is elismerte - e helyzetben immáron tehetetlen. Én jelentőségteljesen Baldora pillantottam, és megköszönve a vendéglátást, felpattantam jó Monsignore-om nyergébe.

Amikor három nap múltán, immáron gazdám udvarában ért a lovas futár, s sűrűn teleírt pergament nyújtott át, kibontatlanul is tudtam, mi áll benne. A futárral csupán 3 szót üzentem válaszul: ferencesből lett jezsuita.

1 komment

süti beállítások módosítása