Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A történetek végezetül mindig összeérnek.

Picalatron, A.D. 1596.

kisdedeket óvó tekintetünk pörőlyének csapása

Vigyázat, fölnőtt tartalom!


Az itt megjelent írások fogyasztása csakis intelligenseknek javallott!

friss gondolatok

  • látjátok feleim szümtükkel: Nem Bálint András, hanem Tóth Benedek volt a másik főszereplője a filmnek. (2013.11.01. 18:52) hanga
  • látjátok feleim szümtükkel: Van egy ilyen című film ( Venczel Vera és tanál Bálint András voltak a főszereplők ), és talán eg... (2013.10.31. 16:25) hanga
  • vészmadár (pica pica): @látjátok feleim szümtükkel: nem ismerem, de fejtsd ki. (2013.10.30. 16:25) hanga
  • látjátok feleim szümtükkel: Erről az Egy szerelem három éjszakája jutott eszembe. Kitudjamiért. (2013.10.29. 19:31) hanga
  • vészmadár (pica pica): @Lantániusz: az nem is, de az igen, hogy mihez kezd egy kalap szarral. (2013.10.10. 15:50) különbség
  • Utolsó 20

a Vészmadár dalai a Hosszú Földről


2010.06.15. 18:51 vészmadár (pica pica)

vallomások egy borgőzös éjszakáról

Címkék: fülöp renard gizelle

 "Az jár folyvást az eszemben, hogy ha én nem is én lennék, hanem mondjuk egy kaviár, vagy malamő, vagy egy csokor hónapos retek, akkor vajon tudnék-e azon elmélkedni, hogy a pék rakja tele, ha én nem malamő lennék, vagy kaviár, hanem a Vészmadár, akkor vajon azon elmélkednék-e, hogy...
 
...és így tovább. Ez elég ijesztő."
  

 
- Renard, én áldott állapotban vagyok.
- Tetszik ez a kifejezés. Szóval ha én ágyba viszek minden szembejövő fehérnépet, valójában áldást osztok, nem csak az önzésemnek emelek szobrot? Fontos lenne tudnom.
 

 
 "Az olcsó vásári komédia máskülönben nem az én világom. Brunette-em felette kedvelte, de én nem, mert a komédiás ronda, az oroszlán meg végülis csupán egy macska körmökkel, csak nagyobb a szája. És persze az artistáknak is megvan a maguk baja. Legutóbb a szalmadikón ücsörögve arra gondoltam, ez az egész annyira azért nem rossz, amennyire most hányingerem van, s végülis a komédiás kenyere is kenyér. De én nem lennék a helyében, meg az orodszlánnak sem, mert én bizony fel nem tudnék ugrani a karikára, és az ötven esztendőnél vénebb, Hanza-földi asszonyokat sem enném meg, bármilyen étvágygerjesztőek, tehát nem lennék jó oroszlán.
 Máskülönben a cirkusz visszafelé olvasva zsurkic. S ez persze látszólag értelmetlen, ám nekem határozottan úgy rémlik, volt egy ilyen csiga vagy teknős vagy valamilyen hal, egy régi bretonföldi mesében, egy nyulas mese, nyulakkal, meg ez a zsurkic is; egy ponty volt benne vagy leguán, nem emlékszem, de határozottan ez volt a neve. Volt benne egy krokodil is, az a zöld, fogakkal. Úgy emlékszem, Fülöp volt, vagy Nyikolaj, mindenesetre valami ehhez hasonló hosszúföldi név."
 


 "A szép Minga a szívemnek legkedvesebb város. Majdnem nem ott születem, de éppcsak, hosszúföldi vagyok magam is, csak ott közel sem annyi a víz. De Minzában közel annyi, s az talán jobb is így. Emlékszem, a napnak fogyatkozását bámultuk meg ott, úgy rémlik, Gizelle vagy Julietta volt a lány neve, vagy tán az anyja volt? Nem emlékszem, de vásároltam ilyen sötét, kormozott üveget és azon át néztem, ahogy a csirkék ijedten menekülnek, ezek a csirkék ostobák, minden csirke ostoba. Mindazonálta sütve azért nem rossz."
 

 

 "A mézeskalácsból én az epreset szeretem, mint amilyet Brunette-em hozott egyszer nekem, azt, aminek krokodil formája volt, egy krokodil macifülekkel; vagy fülesmackó fogakkal?" 

3 komment

2010.01.26. 00:32 vészmadár (pica pica)

escorial

Címkék: fülöp renard bernard guillaume de montmorency thoré

 Fülöp, a Mosolytalan összerabolt kincsekből újonnan emelt székvárosában, a Kolostor-palota, az Escorial lépcsőjén egy koldus ül minden hajnalon, s a Benedek reguláját még ma is híven megtartó kevesek okulására pirkadatkor a Testamentomból hosszú részleteket citál, kéretlenül. A koldus egykor apám vazallusa, és a Guise-ház fizetett szeme és füle volt a nemesi házban, s a la ligue catholique ügynökeinek fő generálisaként sok jó pikárd ifjú elveszejtője. Mikor aztán a sötétszívű Guillaume de Montmorency-Thoré ármánykodása ellenére apám felmentést nyert a vérrel fizetett adó lerovása alól, ez a csupa álnokság és mégis oly tisztán gondolkodó ember felfedte apám előtt valódi kilétét.
 Furcsa fintora a Sorsnak és különös fordulat, hogy az ármánykodásban oly jártas Bernard - így nevezte apám leghívebbnek vélt vazallusát - akkor dobta el kezéből a gyilkos tőrt, mikor áldozata - hátát mutatva - a legsebezhetőbb volt. Azt mondta, az ügy, amelyért célt érni egy földi szolgának minden ereje is kevésnek bizonyul, nem lehet kedves az Úrnak. Apám azzal bocsátotta útra, hogy ahol a legsötétebb az éjszaka, ott a legégetőbb a szükség fényt gyújtani. Az Escorial lépcsőjén napra nap a religion prétendue réformée dalait énekelve önként ítélte magát a földi purgatóriumra.
 
 Miért, miért vagyok akkor hát én ennyire gyáva és megalkuvó?

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása