Anyai nagyanyám mostohatestvére végső soron egyetlen apró dologban tévedett: jó szándékúan beszédhibának vélt valamit, ami távolról sem volt az, vagy tán mégsem egészen úgy. S tegyük hozzá: a történések menetének alakításában fontos szerepet kapott gyermekien együgyű lelke is, mely visszatartotta attól, hogy a fül hallotta érdes szavakat a másik fejére olvassa. Mindezek, s még megannyi apró mozzanat; egy tovatűnő szoknyába feledkező pillantás, egy langyos nyári illat, meg a fáradtság lógó nyelvű kuvasza a pillákon: a lókötő gyermek így lesz egy szemvillanásnyi idő alatt tisztes kereskedő.
S majd még a halálos ágyon is mosolyt fakaszt az aszalt arcvonásokra, mikoron eszébe rémlik a molnárlegény intése: Monsignore Brabanti - ki jó Levéltárosunk apja, legyen néki könnyű a föld! - a Hosszú Földek legnagyobb cibész-e. Ami - immáron világos és magától értetődő - nem azt teszi, miként egy rosszcsont kölyök azt képzeli, hogy a zsiványok fejedelme, csakis azt, számtalan tyúkot tart, melyeket a piacon aztán más portékákra cserél.
friss gondolatok