pica pica

 Mikoron a reteráton üldögélve elmémbe villant, hogy a művelet zárásaként esedékes tisztálkodáshoz mindössze a magammal hozott két könyv egyikét használhatom, megtanultam ezt. Különösképp nehéz a döntés, ha az a két könyv a puha papirosra írt Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, és a Loyolai pergőn száraz lapokba karcolt lelki gyakorlatai.

 Fadenkugel mester a minap felkeresett nyári lakunkban. Jó bor - és az általa hozott bitang rossz pogácsa - mellett ücsörögve múlattuk az időt, s a bajor föld szépségeit méltattuk. Néki rég elhagyott szülőföldje az a táj, magam pedig a jó Carolus Clusius mellett töltött idő során utaztam arra számos alkalommal, s egy ízben apámmal a Lac de Constance partján egy egész nyarat kettesben végicsavarogtunk. A derék kovács felette kárhoztatta a hosszúföldi éghajlatot, mely az otthon megszokott kiváló seritalhoz foghatót bizony aligha teremhet. Márpedig ő mint afféle Gargantua, a jó seritalt hordószámra képes nyakalni, s mégsem ittasodik meg - mondotta.

 Gyanítom, ezen bevezetőt már otthon, műhelyében eltervezte a vén lókötő, s mint kinek éppen erről, véletlenségből jutott csak eszébe, említette meg, hogy jó áron eladna egy birtokát képező metszetet, mely a mesebeli óriást ábrázolja. Ő maga a "pápai legátus rücskös valagára" esküdött, hogy a metszetet maga Doré mester, ki is néki távoli rokona, adta ajándékba a Fadenkugel családnak, s meghagyta akkor erősen, csak ha az élete múlna rajta, akkor váljék meg tőle. Eképpen aztán most, amikor a vastuskó ára mind drágább, ellenben a patkó és az egyéb vasáru napról napra kevésbé kelendő, olyannak kívánja elzálogosítani a családi ereklyét, kiben - mint mondotta - "a múzsák lelke s szép érzéke lakozik".

 Hogy a torkomat mardosó hányingertől szabadulni tudjak, gyorsan nyélbe ütöttük az üzletet. Inkább egy emberöltő az Inkvizíció börtönében, mint fertályóra egy kufárlelkű képmutatóval! Pedig a mester milyen gyönyörű medvét kovácsolt házam kapujára!

 

Az Úr néhanap különös helyekre hinti el a tehetséget.  

 Húsz esztendőnél is több telt el azóta, s a hosszúföldi kertekben mind gyakrabban pillantom meg a dulbend-et. S valahányszor megpillantom, máris orromban érzem a távoli, háború dúlta föld minden keservét édessé szelidítő illatát, s elképzelem, ahogy apám gomblyukába tűzve ott sárgállik, akár egy fénylő nap, egy fénylő értelem.