Az előző esztendők egyikének őszén, egy - a többitől semmiben nem különböző - hosszúföldi hajnalon a picalatroni molnár Gabrielle nevű, huncutbarna szemű, ringófarú lányának dolga kerekedvén a város határán fekvő sötét fenyvesben, kosarát kezébe kapta, s elindult fel a hegyre. Öt napig a színét sem látta senki. A hatodik nap reggelén, mikoron már - elunva a környék egyetlen molnárának hüppögését - Lucretia istentelen fattyai is a szép Gabrielle-t hajkurászták a sziklák tövén, a lány megjelent apja dűledező házának kapujában, és az iránt érdeklődött, mit ehetne reggelire, mert istentelenül megéhezett.
Mint azt falatozása közben elregélte, egy iromba nagy szürke medve üldözte napokig, ki elől bujdokolva a galagonya bizony cudarul megszaggatta szoknyáját, s nem különben hímzett pruszlikját is. Zokogva számolt be arról is, hogy étlen-szomjan menekülése közben egy kövön megbotolva olyan szerencsétlenül esett, hogy lányerénye bizony - szégyen ezt kimondania is, de elkerülhetetlen - immáron oda.
Gabrielle apja hümmögött ugyan egy darabig, de mit lehetett volna tenni, beletörődött a megmásíthatatlan végzetbe. S hogy lánya ilyetén való, végső soron azért mégiscsak szerencsés megmenekülésének valamiképpen emléket állítson, azóta minden ősszel a szép Gabrielle elkóborlásának napján versenyt hirdet, hol is egy medvének öltözött legény elől futva menekülnek a város eladósorú lányai, a hegynek fel és vissza. S kinek a futása leggyorsabb, azon leányzó hajába aranyból vert galagonyalevél hajdíszt tűz Gabrielle.
Felettébb nagy megtiszteltetésnek számít medvévé lenni egy napra. A szerencsés kiválasztott bizton számíthat Gabrielle, vagy ha nem, hát a nagyseggű Hugette édes csókjaira. Én magam sosem játszhattam az üldöző szerepét, minthogy az előző esztendők egyikének őszén, egy - a többitől semmiben nem különböző - hosszúföldi hajnalon, öt napig bujdokolva egy iromba nagy szürke medve elől, a galagonya - sosem gyógyuló, fájdalmas sebeket hagyva - irdatlanul megszaggatta csupasz tomporom.
friss gondolatok