Drága jó anyám borzalmas szakács. Emlékszem, mikoron egy semmiben nem kirívó, hosszúföldi reggelen zokogva panaszolta apámnak, hogy képtelen még egy lágy tojást is megfőzni. Pedig esküdött a Teremtő nevére, ezt az utolsót itt - és a tenyerében rejtegetett, apró tojásra folyatta könnyeit - már három órája főzi, és mégis: az még mindig kemény.

 Akkor láttam meg apám szemében először a szerelmet.