A picalatroni halbelező kés messze földön hírhedett jellembéli kiválóságairól, s a nyélbe metszett, gyöngyházzal kivert márna alakja Lübeck madárszennyel viseltes kockaköveitől a duhaj Daguva partján fehérlő Ríga piacáig szerte a Hanzában a fagyott halhúsba vajként metsző pengét jelenti. Kevesen tudják, s még annál is kevesebben hirdetik fennen, hogy a dögszagú Lucretia kovácsainak fújtatóiban izzik ki a lucretiai vörös televény salakja a vaspogácsákból, s hogy a Határ vérmocskos színű vizének erejével döngölik s hajlítják százrét a szürke és alaktalan fémtuskókat, míg ezüstösen csillogó, kemény és törhetetlenül szívós vasat nyernek. A lucretiai halászok hálóiból guberálódik a rézzel futtatott nyélre finoman pergetett gyöngyház anyaga. Ősi és megszeghetetlen szerződés nyomán a jó Arnulfnak Isten kegyelméből kijáró adóként érkeznek aztán a pengék Picalatronba, ahol is borsos vámmal és még borsosabb haszonnal ékítik e pengéket.
S eképpen; hiába a lucretiánus verejték, a munka, az áldozat és a mesterségbeli jártasság, járóföldre nincs, ki vitassa: a haloványan izzó márna - a belé helyezett hatalom és a reá pergetett haszonlesés okán - joggal híreli a szép Picalatron dicső nevét.
friss gondolatok