pica pica

- Én végképp nem tudom, mit lehetne itt még tenni!

- Én is tanácstalan vagyok.

- Add ide, kérlek, legalább a Szentírást!

- Ne haragudj, édes, de tegnap kidobtam.

- De hát miért?

- Csótány volt benne.

 Lett légyen bármily szélességű egy asszonnyal közös fekhelyed, te magad minden éjjel ugyanazon a szűk, könyöknyi széles helyen alszol. S a fennmaradó szélesség - már persze az asszonyi szemek mértéke szerint - mindig éppen egy könyökkel keskenyebb a számára kívánatosnál. S ha meg nem őrzöd józan mértékletességed, végezetül addig cseréled mind nagyobbra és nagyobbra fekhelyetek, míg vagy a világ, vagy az elméd a súlyba belé nem roppan.

 Azt gondolni, hogy a dalnok, mesterségbéli tapasztalata okán, a teremtett lélek számos titkának tudója, éppen olyan, mint azt gondolni, a tehén, önnön tehénsége okán, az ízletes vajas kenyér titkának tudója.

 A kétkedés csodálatos dolog; akárha egy mindent feloldó sav, s túl az első és a második lelkesedésen, a velük kapcsolatos nehézségek is egyképűek. Mert lett legyen bármilyen lenyűgöző a dolog természete, előbb vagy utóbb felmerül a kérdés, hogy ha mindent felold, akkor miben tarthatod?

 A Határ vizének túlfelén terpeszkedő Lucretia valójában alig távolabb, mint hogy egy satnya pásztorgyerek is átaldobhatja. Csak a híd, az van túl messze.

 A jó társalgás, még ha azzal a semmiben nem eredeti megállapítással kezdődik is, hogy "Megint esik az eső!", végül a maga természetes könnyedségével torkollik oda, hogy "Adj egy kis szünetet, már zsibbad a hátsóm!"

Testnek test a társa, és szívnek a szív, ahogy elmének az elme. És embernek az ember, szokásaink szerint, még akkor is, ha valójában csak a test nyer társat a testben, akkor is, ha csak szívnek társa a szív, akkor is, ha végül elmének ellensége az elme: összekötöztetnek végül, szokásaink szerint.

 Nehéz dolog a következetesség. Mert hiába az évek gondos munkájával felépített hírnév, az undok, fennhéjázó és mogorva dalnok ábrázata, ha egy kicsit is jobb nap okozta öröm és a hirtelen torkunkból felszakadó kedvesség azonnal tönkreteszi azt.

 Előbb tanulj, hogy válaszaid legyenek, aztán tapasztalj, hogy kérdéseid. Végül csak várj, hogy ezek találkozhassanak.

 A létezéssel szemben az ember egyetlen elégtétele, hogy valahányszor kimondani kénytelen annak nevét, hívhatja az úgynevezett létezésnek.