pica pica

A hagyomány tisztelete esetemben leginkább abban mutatkozik meg, hogy még mindig a tizenkét esztendővel ezelőtti ruháimat hordom. Ezért aztán - az equilibrium iránti tiszteletből - az elveimet kétévente lecserélem. 

 Szülessél bármilyen csillagzat alatt, a Hosszú Föld széltében s hosszában télközép napján egyetlen dolgot tehetsz: lapátolod a havat.

- Azt mondja, meg lesze' baszva, tejföllel. 

- Az a bajotok, édes fiam, hogy nem kapáltok eleget. 

Minden

ugyanaz

másképp. 

- Különben nem mutattad volna meg. 

 Jómagam példának okáért egy mézillattal viselős, hosszúföldi hajnalon megálmodott madrigálomban felfedtem az Örök Élet titkát, de végül sosem daloltam el, mert túlságosan tiszteletlen volt.    

 A Teremtő szándék jelenvalóságára akkor döbbenünk rá leginkább, amikor a tapasztalás felülmúlja mindazt, amit szabad és szárnyaló képzeletünk alkotni bír. Magam például elgondolni sem bírtam, hogy a narancsszín és az orgona virágának színe illik egymáshoz, míg meg nem pillantottam a hosszúföldi naplementét. 

 Ma már azt is tudni vélem, hogy ha mégoly szemantika is, de megvan a maga ára.

 Azt hiszem, szívemben egyre inkább vénülök, legalábbis nem tudom mással magyarázni, hogy napra nap jobban sóvárgom az idő végtelen szekérútja mentén kitűzött jelzőkarók meglétét. S bár egykoron magam is gyakran hangoztattam, hogy az ünnep csak ostobáknak való, s minden napod úgy kell élni, akár az ünnepet, s még ha ezt ma is hangos szóval mondom és hiszem; mondom: bár a hétköznapokról tett hitvallásom változatlan, ma már egyre inkább úgy hiszem, az ünnep szükséges és üdvös, mert az újrakezdés lehetőségének illúziójával hiteget. S ha van hazugság, melyért hálás lehetek, ez minden bizonnyal az.