Étoile szerint valami nagyon nagy baj van a fejekben.
Emlékszem, előző életem hajnalán történt, mikoron még a szépfarú Brunette ölébe temettem néhanap kesergéseim, s a kis Étoile vágyaimtól karcolatlanul fogta még édesanyja kezét a mulatságon, hol a szép Marcelle tette épp szóban birtokává a Gelatti-örökséget, egyszóval hát mai és holnapi szerelmem (s ki tudja, ha nem csal meg újfent a szívem, talán a holnaputáni is, azt remélem) csak mélán, tátott szájjal és nagyra nyílt, borostyánszín szemekkel bámulta a jó mészáros szónoklatát. S bizonyára hosszan elmélkedett az ott és akkor eseményein, hogy aztán esztendők múltán ugyanazzal a tekintettel arcomon megkérdezhesse, ha mindenki tudja, hogy a bölcsesség nem lakozik sem nadrágban, sem gatyában, akkor vajon mégis, a gatyátlanul, nadrág nélkül bölcselkedőt miért nem veszi senki komolyan?
Szégyellem magam.
friss gondolatok