Hiszem és vallom - s hogy e kettő mennyire nem egy és ugyanaz, azzal könyvtárnyi pergament lehetne megtölteni - hogy az Úr a maga bölcsességében a szó erejével teremtette meg a képekben megmutatkozó világot. S azt a szót kimondani épp olyan hosszú idő, mint maga a Világ. Egy mihaszna dalnok létezése is csak egy hangja a szónak, épp olyan fontos és megváltoztathatatlan hangja, mint egy fűszál elhajlása a hosszúföldi szélben. S ha van, amiben az ember a fűszáltól elkülönbözetethető, hát csupán annyi, hogy egy személyben lehet a kimondott szó és a fül, amely a szóra fülel.

 S a kimondott szó utolsó hangjának utolsó rezzenése lesz az utolsó szög az isten koporsójában.