pica pica

 Azon kor lesz majd a Végítélet Ideje, mikoron inkább zárjuk távoztunkkor ajtainkat a tolvaj kezek orzásának kivédése okán, tárgyainkat féltve, mint azon megfontolásból, hogy ép elménkhez szükséges ritka magányunkat óvjuk vele fáradt perceinkben.

 Mikoron a reggeli kávé illatától még ragadós szemmel a házam mögött folyó kis patakban megpillantom a Hosszú Földre oly ritkán tévedő bumfordi formát, eszembe ötlik, hogy ha létezik lény, kiben a Teremtő a kecsességet és a szellemet eggyé olvasztotta, úgy minden bizonnyal nem az élans az. Kellem nélkül való, tompa eszű lényt látok, orra hegyétől a farkáig a semmiből a semmibe törekvés hús és vér megtestesülését.

 

 

 Csak tudnám, szemem miért téved mégis gyakrabban reá, mint a szobám falán terpeszkedő Gargantuára? 

 Az idők szavának engedelmeskedve, együtt lüktetve a papíralapú irodalom felé mind sóvárabban kacsintgató bloggertársadalom vére zubogásával, a picapica.blog.hu is megjelenteti első önálló kötetét. Minthogy azonban rendhagyóságunkban sem kívánjuk sem mondandónkat erőn felül az olvasóra reákényszeríteni, sem pediglen magunkat az éhezés ihletteli állapotára ítélni, az alábbi receptet kívánjuk közzé tenni a könyvet polcukon tudni akarók számára:

 

1. Nyomtasd ki az összes eddigi posztunkat.

2. Dobd ki bátran a neked nem tetszőket.

3. Írj bele bátran neked tetszőket.

4. Tetszésed szerinti sorrendben fűzd ezeket össze, ízlésednek megfelelő külcsínt kreálva hozzá.

5. Olvasgasd, mikor kedved tartja, vagy tedd a billegő asztalláb alá.

 És ugyan miért is kellene az önkéntelenül megmutatkozó, valódi tehetségnek álságos szerénység mögé rejtőznie? Pusztán hogy az átlagos ne érezze magát kényelmetlenül?

 A császárnak, ami a császáré. 

 Míly nagyívű eszme, míly keserves ébredés! A senkihez nem tartozás szabadságából a verejtéktől bűzhödt érintésre ébredni: maga az időnek előtte ránk szabott Purgatórium. 

 Sosem tudtam főzni. 

 A hagyomány tisztelete annak beismerése, hogy egy ezredévnyi gondolkodás felesleges volt.