Mikoron a reggeli kávé illatától még ragadós szemmel a házam mögött folyó kis patakban megpillantom a Hosszú Földre oly ritkán tévedő bumfordi formát, eszembe ötlik, hogy ha létezik lény, kiben a Teremtő a kecsességet és a szellemet eggyé olvasztotta, úgy minden bizonnyal nem az élans az. Kellem nélkül való, tompa eszű lényt látok, orra hegyétől a farkáig a semmiből a semmibe törekvés hús és vér megtestesülését.
Csak tudnám, szemem miért téved mégis gyakrabban reá, mint a szobám falán terpeszkedő Gargantuára?
friss gondolatok