Múlt őszön Brunette-em úgy vélte, tekintettel a házunkban élő két, egyre borzasabb és mind terebélyesebb hátsójú medvére, ideje lenne kis nyári lakunk némely berendezési tárgyát - különös tekintettel a szemében haszontalanokra - elkótyavetyélni valamiképp. Felette hosszú harcok - s az ölelkezésben kényszerűen beálló néhány napos szünet - után végül az alig fél szekérnyi bútort, rozsdás fegyvert és a két zsák, egérrágta pergamenre írt firkálmányt, melyek újdonat korukban dallamok töredékeinek magam esze alkotta rendszerű lejegyzései voltak még, talyigára kötöztem, s nem kevés fáradtsággal lefuvaroztam a picalatroni főtérre. A szegény idejekorán - s úgy vélem, a temérdek vaj és a túlzott kényeztetés okozta tunyaságban - őseihez megtért Bendegúz szobrának tövébe terveztem kipakolni az elajándékozásra szánt portékát.
A bolond Gelatti persze azonmód gyanakodva kezdte figyelni, nem egy újabb Kászár igyekszik-e a téren néki kijáró jogoktól őt megfosztani. A szép Marlene is egyből arra talált magának dolgot, s kedves nővérének hogyléte iránti heves érdeklődésében most sem mulasztotta el kioldozva felejteni a kebleit csekélyke reménnyel megregulázni igyekvő pruszlik zsinórját. A vén Hanula a napról napra mindinkább kórsággal sújtott egérre hajazó ábrázatú Pocok kádival karöltve rótta a téren a gondolkodás szokott köreit, s még szerencse, hogy az undok sertések iránti közös utálatuk mindig kellő nyugvópontot jelenthetett vitáik során. A Szélhajtó Pierre Határról hazatérő dagadt fia szuszogva most arcát a lóitatóba, s Marlene-re pillantva arca is mindinkább arabs ménre emlékeztetve kezdett megnyúlni, szemei kikerekedtek, s hideg verejték lepte rakott szekérnyi testét.
Szokatlan szelektől mentes és rendkívül közönséges nap volt hát. Brunette-emmel való kibékülésem öröme még mindig ágyékomban bizsergett, mikoron nekiálltam az ajándékok kipakolásának. Darabonként alaposan megforgatva szemléltem a portékát, s dícsérő megjegyzéseket fűzve minden egyes darabhoz, akárha falusi kikiáltó, ajánlottam életem emlékeit az odasereglő szájtátiaknak. Persze aki nálam jobban ismeri a Hosszú Föld konok népét, tudhatta már azt, mire nekem három nap fagyoskodás után kezdett csak elmém ráhibázni.
Hazatértem hát nyári lakomba, s Brunette-em két langyos combja közt nyugtatva elmém, végül fényesség gyúlt a koponyámban. Reggel aztán vidáman fütyörészve leballagtam újfent Bendegúz farka tövébe, s az éjjel sebtiben eszkábált táblára jóféle római vörösólom festékkel felírtam, hogy az egész kupac 100 arany ellenében elvihető, melyet három napos elkövetkezendő távollétem alatt a kocsmárosnál lehet nevemre letétbe helyezni.
Egy jó pikárd pint égetett bort kértem Fadenkugel mester portájára betérvén, a régi barát jogán, s mire a szó és a pint végére érvén felálltam az asztaltól, a kipakolt kacatoknak - s persze híjján a 100 kikötött aranynak - immáron hűlt helye volt.
friss gondolatok