A sarjadás évadjának első ünnepe igen jeles esemény Picalatron életében. A flamand emlékezet persze foghíjas olykor a historikus szemével, de hát az igazság a nép ajkán nem Szentírás. Annyi azonban bizonyos, hogy e napon minden jóérzésű picalatroni polgár madzagra fűzött réz lópatkót akaszt a fülére, így emlékezve a napra, mikoron is a Púpos Vendel szépapja ürmöt csempészve a város egyetlen kútjába, álomba szenderítette a jó picalatroniakat, s míg azok édesdeden szenderegve asszonyuk farát simogatták nyálukat folyatva, a gonosz lélek mind egy szálig kivágta a rue de poterie díszalmáit.
A bolond Gelatti őse volt az egyetlen, ki távolmaradása okán kimaradt a tömeges mámorításból, s éppen akkorra ért haza, mikoron is a vén púpos - lett lévén e testi jegy Vendelék apai ágán Dagobert és Klodvig ideje óta családi hagyomány - az utolsó almafát épp kettéhasította. Nekieresztette a bolond talján erre sánta öszvérét a korcs nyomának, s üldözőbe vette. Sikerült aztán a suta jószágot addig ösztökélnie, hogy a Határ innenső oldalán végül utolérte a menekülő latort. Az okos kis jószág mellső lábával faron billentette a púpost, aki fejjel előre belezuhant a Határ medrében hömpölygő tehénszaros lébe.
Úgy hiszem, oktondi jószág ily megbecsülést még sosem kapott, mint a mit sem értő Bendegúz. Élete végéig selyemmel burkolt jászolban állt a város főterén, vajban főtt zabbal abrakolták, s bronzba öntött szobra ma is a városháza éke. S minden évben a merde d'une vache-i futás ünnepén a fülekre kerülnek a rézpatkók, s hányásig eszi magát minden jótét lélek a bolond Gelattinál.
Időről időre persze egy-egy kukacos, históriás lélekkel megáldott naplopó felhánytorgatja, hogy a krónikák szerint a dicső futás másnapján a még mindig alvó picalatroniakat Lucretia népe talptól fejbúbig csirkebélbe forgatva lógatta le a szaróbástyáról, fejjel lefelé, s csak a három nappal később arra tévedő zsidó ószeres segedelmével - s számos arannyal megváltott rozsdás késével - sikerült megszabadulniuk.
Az ilyen kukacoskodókat - ápolva a hagyományt - ugyanazon bástya fokáról lógatják le ma is.
friss gondolatok