Brunette-em újabban annyira elmerült az il fagotto tanulmányozásában, hogy most már a reggeli szalonnás tojásomra sincs ideje. A nagyseggű Hugette - önnön ringó farán felül - azt ajánlotta, fogadjam fel Gabrielle-t, elvégezni a háziasszonyi teendőket. Minthogy a jó Arnulf udvarában a seggnyalók száma örvendetesen megcsappant, becses szolgálataim értéke immárom megháromszorozódott. Eképpen aztán nem ró rám elviselhetetlen terheket kedvesem hóbortjának kiszolgálása. A Mírjámot nevelő normann tehén amúgyis felmondott a minap, nem bírván elviselni a házban uralkodó - szerinte tűrhetetlen - erkölcsi fertőt, utalva itt arra a tényre, hogy habár még csupán jegyben járunk, de a nászi éjt napjában többször is elháljuk, ha úgy tartja kedvünk.

 Alig egy hét után Gabrielle mellett a kis Mírjám majdnem folyékonyan káromkodik Godefroy de Bouillon ősi nyelvén. Gabrielle-t valami megmagyarázhatatlan okból tia doce-nek nevezi s épp tegnap közölte, ha nagy lesz, favágó szeretne lenni, vagy talán inkább medve. Ennek okán aztán a fáskamrában kialakított barlangban laknak Gabrielle-lel, s napjában háromszor mézet esznek. Kezdem azt gondolni, a tavaszi málnaidény nem hagyja majd érintetlenül a családi békét, s félek, Brunette-em hőn szeretett és ajnározott őzeire sem a békés napok következnek. Sajnos ennyi feladat mellett a reggeli szalonnás tojásomra - vagy bármi másra - Gabrielle-nek már nincs ideje.