Meg kell valljam, járatlan vagyok az oktalan állatok számtalan speciesének osztályozásában. Emlékszem, gyermekként a messze dél csudálatos lényeiről szóló bestiáriumban olvastam először a leopárd macskáról, melynek másik neve a párduc. Ugyanitt, egy mára elfelejtett szerző művében tétetik említés a gepárd macskáról is, mely rokona az előbben említett leopárdnak, miként erdeinkben még néha honos vadmacska is az Egyiptusok földjéről hozzánk elszármazó közönséges macskának.
Mondják, a kevesebb néha több, s való igaz, ha egy oktalan jószágot két névvel is illethetünk, az zavaróbb a gyermeki fejnek, mint ha csak egy nevet adott volna néki a Teremtő. Napokig törtem fejem, lyukas szitához hasonlatos emlékező tehetségemmel miként tudnám elmém almáriomába beléhelyezni a párduc nevet, s elkülönböztetni a gepárdot a leopárdtól? Végül - magam csekély eszéből - vettem észbe, hogy igazán egyszerű a dolog: a leo-párd ugyanarra a szótagra végződik, mint amivel másik neve, a párd-uc kezdődik. Így aztán magabízón voltam képes egy évtizeden át bármikor - a fejben elhadart gyors mondóka: leo-párd-pár-uc segítségével - felidézni, melyik oktalan állat viseli a sajátja mellett a párduc nevet.
Habár nem tűnhet jelentősnek a hiba, mégis számomra sorsfordító élmény volt férfikorom hajnalán arra döbbenni, hogy a ge-párd megnevezés pontosan ugyanerre a szótagra végződik.
friss gondolatok