... és csak tetszelegni, mindig csak szerepekben tetszelegni: az üldözött csuháját ölteni magadra, a meghurcoltak acéllal kivert csizmáit, az áldozatét, soha-soha magad gúnyáját, rejtegeted, mert folt hátán folt, mert irtóztató színű, mert rég nem divatozó gombokkal kivert; légy hát végre férfi, mondd el, hogy önző vagy és bűzlesz a rettegéstől, hogy irigységgel vagy tömve, hogy asszonyod csak illatozó hús, csak mezítelen, forró és lüktető hús, amelyre estelente rámászhatsz unalmadban és félelmedben, bortól gőzös aggyal, akár kutya a kutyára mászik, akár test bújik a testhez, mikor rettegi a csahos éjszakát, meséld el, hogy a tudás fejedben csak szennylé, hogy a hited csak a magad istenségében bízó kivagyiság, amikor a halál rettenete suttog a füledbe; meséld el, hogy gyarló vagy, hogy bolond vagy, hiszen én is, nem csak te, én is, hát mondd meg nekem, ugye nem is volt olyan nehéz...
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
friss gondolatok