pica pica

 Picalatron olyannyira jelentéktelen városka, hogy csak egy dologról hírhedett, de igazából az sem ott van.

 A mesterségbeli tudás már csak olyan, hogy kizárólag fáradalmas idők megélése árán szerezhető meg. S bár hiszem, hogy az ember épp azért nem oktalan állat, hogy ne a baromi iga húzásával-vonásával kelljen idejét pazarolnia, mégis egyre inkább ügyes igyekszem lenni, mert a semmittevésnek már a mestere vagyok.

 ...vagy meglehet, kicsivel későbben is talán, mert úgy rémlik nékem, a hegyekről aláfolyó hideg pára szorította reggelente már dérmarkába a hosszúföldi lapályt, s a tengerszemek mellékén, a sekélyesben domolykóra halászó farkasok vonítása verte fel az elmékben szűkölő csendeket...

 Tehát azon az őszön. Vagy kora télen? Mintha épp az időt kellene pontosan felcímkézni, ha már a lelkeket nem lehet... Azon az őszön a jámbor Hanula tőle szokatlan ingerültséggel rúgta rám házam ajtaját, s miközben csizmájával arcomon taposva nyakamba fröcsögte indulatát, volt alkalmam megfigyelni a szeretet mintázatának a nyálkás indulathoz való kétségbeejtő hasonlóságát. Valahányszor szónoklatában "az én drága Rebeka lányom" fordulathoz ért, önkéntelenül keményebbet taposott a jó marhabőr talp, s tapasztalásból mondhatom, még annál is keményebbet, mint amely a meggyalázás szó kimondását követte.

 Hiszem és vallom - s hogy e kettő mennyire nem egy és ugyanaz, azzal könyvtárnyi pergament lehetne megtölteni - hogy az Úr a maga bölcsességében a szó erejével teremtette meg a képekben megmutatkozó világot. S azt a szót kimondani épp olyan hosszú idő, mint maga a Világ. Egy mihaszna dalnok létezése is csak egy hangja a szónak, épp olyan fontos és megváltoztathatatlan hangja, mint egy fűszál elhajlása a hosszúföldi szélben. S ha van, amiben az ember a fűszáltól elkülönbözetethető, hát csupán annyi, hogy egy személyben lehet a kimondott szó és a fül, amely a szóra fülel.

 S a kimondott szó utolsó hangjának utolsó rezzenése lesz az utolsó szög az isten koporsójában.