...vagy meglehet, kicsivel későbben is talán, mert úgy rémlik nékem, a hegyekről aláfolyó hideg pára szorította reggelente már dérmarkába a hosszúföldi lapályt, s a tengerszemek mellékén, a sekélyesben domolykóra halászó farkasok vonítása verte fel az elmékben szűkölő csendeket...

 Tehát azon az őszön. Vagy kora télen? Mintha épp az időt kellene pontosan felcímkézni, ha már a lelkeket nem lehet... Azon az őszön a jámbor Hanula tőle szokatlan ingerültséggel rúgta rám házam ajtaját, s miközben csizmájával arcomon taposva nyakamba fröcsögte indulatát, volt alkalmam megfigyelni a szeretet mintázatának a nyálkás indulathoz való kétségbeejtő hasonlóságát. Valahányszor szónoklatában "az én drága Rebeka lányom" fordulathoz ért, önkéntelenül keményebbet taposott a jó marhabőr talp, s tapasztalásból mondhatom, még annál is keményebbet, mint amely a meggyalázás szó kimondását követte.