A határok megrajzolása korunk elsődleges feladata.
Mikoron a nemes urak, zsíros szaftot szörcsögve uzsonnájukat elpihentetvén, a nép egyszerű gyermekeit eszükbe veszik, szörnyűdve gondolnak a percekre, melykor az elméjükben nem pallérozott s vérük által sugalmazott nemes gondolatokban sem bővelkedő szántóvetők, kézművesek - mondjuk ki bátran, a büdös pórnép, az - a világ dolgaira tekintenek. Bizony, a jó Arnulf és a hozzá kellemben hasonlatosak útmutatása nélkül e megtévedt és silány anyagból gyúrt aljanép csak tántorogna a lába előtt szerteágazó ösvények sokféleségébe zavarodva, s kétségbeesésében bizonnyal jó kenyéradó gazdájától várná a tekintély útmutatását.
Illő tehát és üdvös, hogy a nagyúr, kinek elméjében népe legkisebb baja is számon tartatik, önnön arannyal viselős kezével rajzolja ki a határokat, s annak követésére intse az együgyűeket. S ha ezt megcselekedte, a nagyúr immáron lelkiismerete felől elpihenve alhatik.
friss gondolatok