Felrémlik az emléke, mikoron - akkor időkben még gyermeki magasságomból adódóan - először pillanthattam be a kertészünk drága jó Yvette lányának rózsaszín keblei közé, s mosolygós jóindulatából fejemet ölére hajthattam. S ahogyan duruzsoló hangján arról csacsogott, miként adná oda magát a kor legkiválóbb dalnoknak, már tudtam, mi lesz a sorsom. S valahányszor keresztúthoz érek, lábam önkéntelenül arra vezet, ahonnan asszonyi kacaj ömlik felém, s honnan a ruha alá gyűrt hószín keblek szomorúan savanykás, jázminnal kevert illata árad. S hogy ez a hús filozófiája? Bizonnyal az. De milyen gyönyörökkel viselős, méznél édesebb filozófia!
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
friss gondolatok