Van, amikor a tiszta és romlatlan jóság csak annyira erős, mint a hosszúföldi szélben földig hajló fűzfaágak; halálnál zöldebb levelek söprik a port s törlik könnyüket a szomjazó föld ruhájába. S néha a morcos és botladozó jóság, a maga meg-megiramodó s pisze orrát folyvást az agyagba verő bumfordiságában, a tegnapelőtti kifli morzsáival a zsebében kívánatosabb bármi földi jónál.
Sabbath Shalom, gyönyörű csillag!
friss gondolatok