Az egyszerű szántó-vetők asszonyai olyanok, mint az érett vadkörték. Virágot hoznak barackszín ifjúságuk tavaszán, s aztán sivalkodó, kócos gyümölcsöt teremnek, húsuk megkeményedik, csípőjük vastag lesz, hangjuk rekedtessé kopik, kezükre kéreg rakódik napra nap, lábukat vörösre marja a jeges folyóvíz. Csak a szemük marad ugyanolyan nyugtalan barna, az az örökégő fáklyaként izzó, méregzöld lángoktól ölelt aranybarna ragyogás, tisztább a források vizénél, szívet szaggatóan csilingelő barna, mosolytalan arcokba süppedt lékekből felbukkanó pisztáng-barna, mint apám szemének emléke, mint Brunette-em hajának csokoládészínű zuhataga, akár az elmúlás harangjának hangjai; bársony és barna, bársony és barna.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
friss gondolatok