A város és a Lucretia néven ismeretes ganéjkupac között félúton hosszú, lusta folyóként tekergőző árkot ásott az ősi gyűlölet. Félvén, hogy a másik akol bűze saját veteményünket is elrohasztja, fáradtságot nem ismerő munkával ragadott ásót, lapátot egykor ifjú és vén, s a Hosszú Föld eme két, színre és formára oly egyképű szegletét öles árokkal osztották ketté. Eképpen aztán az isteni rend folytán össze nem növő két fél immáron az ember szellemévell is összehangzó formát öltött. Az árok partján búsan merengő fűzfák kókadoznak, ágaikról filozófusképű barnakányák lesik az alant úszó dögöket. Zivataros napokon felfordult gyomorra hajazó sárfolyam béleli az árkot parttól partig, s a szürkén kavargó víz nyugtalanságot lop az emberi szívekbe.

 Múlt őszön, egy esős hajnalon apró mózeskosár úszott a szennyes árral. Pierre uram mihaszna unokája hozta a hírt futva, már amennyire apja briósán hízlalt hátsója csak engedte. A város színe s java kivonult az árokhoz, vagy ahogy itt mondják, a Határhoz. Ekkorra már a lucretiai fattyakat is odaette a spanyol kórság, s többen csáklyát és kötelet is hoztak magukkal. Mi magunk is alaposan felszerelkeztünk, elvégre köztudott, hogy a talált gyermek azé, kinek az Úr adja, s ha az ő szándékának megfelelően a jó lutheránusok számát gyarapítani hivatott, úgy a Sors eszközéül bizonyára csakis a derék picalatroniakat rendelé. Púpos Vendel azonmód égre emelte tekintetét, s fajtájának gőgjével, mely önhittségében maga tévedhetetlenségét hirdeti, kérte az Úr áldását mindkét gyülekezetre.

 E sértést Marcelle és a Méregkeverő váltott szitkokkal torolták a túlpartról, s a Pocok kádi rücskös valagára esküdtek, a Vendel kezében szorongatott csáklyát orrlyukán át tolják le a torkán. A lucretiai cipészmester erre mesebeli kaptafáját vágta a Hóhér fejéhez. Szó szót követett, s hamarosan kapák, kaszák, péklapátok és halászhálók szálltak a hajnali ködben át és tova. Mikor aztán az első letépett füleket dobták az immár vérmocskos vízbe, a Szaretető talpasai számszeríjat ragadtak, s egykettőre békére intették a feleket, kik így, nem révén kellően elszántak a hatalommal való ilyetén hadakozásra, dolgukat végezve hazaballagtak.