A jó Arnulf az éjjel bizonyára hancúr kedvét lelhette a nagyseggű Hugette ágyában, s lankadó ereje ez egyszer tán újra felhorgadhatott, mert ma reggel nagy kegyesen nekem adományozta a kis hegyi lakot, melyet tavaly ilyenkor, Krisztus születésének napján magam ácsoltam két tanulatlan kezemmel s nem kevés fáradtsággal. Mint afféle nyelvével élő udvaronc, szépen megköszöntem a kegyet.
Úgy hiszem, elnézőnek kell lennünk az efféle úri hóbort iránt. Ahogy azt a Mi Urunk mondotta: adjuk meg a császárnak, mi a császáré. A jó bolond persze nem értheti meg, mi az igaz adomány. Életem tavaszán kaptam a legszebb ajándékot, télközép napján, mikor egy gesztenyebarna hajú lány, az a fajta, akit a provanszál nép brunette-nek nevez, egy szál ősztől vöröslő levelet tűzött hajamba, s egy amúgy meglehetősen ostoba kinézetű aganccsal a fején azt mondta: "Majd egyszer igen!".
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
friss gondolatok