Estéről reggelre, reggelről estére tündöklő virágot teremtek, s színarany ruhába öltözve tértek nyugovóra. Az éjszaka hatalmas vihar kerekedett, ám az emberi mohóságot mindez nem rémíthette. Kapzsi kezek szaggatták a kőrisek arany ruháját, ezüst levelek gyűltek a zsákok mélyén, s a gyémántos törzseket a telhetetlen markok csontig hántották. A vihar mind vadabbul tombolt. Zúgott a rengeteg erdő, remegtek a felbőszült hegyek. A gonosz menekült volna, de már túl késő volt: a sziklák megnyíltak, s a haragos kő felhasadó mélye elnyelte a tolvajokat szerzett kincseikkel együtt. A kőrisek kapuboltozatba csavarodva őrzik ma is a hasadék száját. S ha a jámbor földi halandó vihar idején arra vetődik, még mindig hallhatja a kapzsik sikolyát a szélben.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
friss gondolatok