A Szélhajtó minap egy tál eper birtoklása fölött kialakult vita során zigano-nak nevezte a szép Marcelle-et. Marcelle-ben persze egyből felhorgadt az a hugenotta vére, s habár tény, hogy anyja, a nagyseggű Hugette egy szál csatakosra izzadt lenvászon ingben, mezítláb érkezett Picalatronba 50 esztendőnek ezelőtte, s tavaly ősszel arannyal kivert ébenfa ládában távozott, no de a jó szerencse csak nem tolvajlás még!
Mert ha még legalább csupán pápistának, eretneknek, Mózeshitűnek vagy szarevőnek neveztetik Marcelle, no de éppen ziganonak! Tagadhatatlan, hogy az apja provanszál vére arcszínében megmutatkozik, és az övénél göndörebb fürtöket talán Apollon sem viselt, s ha belegondolunk, mindenki az, kinek a köz őt mondja. Végtére is, ha elégséges lenne csupán a magunk szava, mire jutna a világ?
A vita során megemlíttetett Marcelle valamennyi ismert felmenője. Különösen nagy hangsúlyt kapott egy 30 esztendővel korábbi nap, mikoron is a nagyseggű Hugette júliusi somba harapott képpel ment be az istállóba, s fertályóra múltán arcán az angyalok mosolyával jött elő, felettébb rendezetlen hajjal. A fertályóra ideje alatt a bolond Gelatti, ki maga is a kérdés szakértője, az üzekedő mén nyerítését vélte az istállóból kihallani. Pierre a vita során következetesen lófejűnek nevezte a mészárost, míg ellentételezésül a "szarevő liszthabaró" ragadt Pierre nevéhez állandó jelzőként.
Valamiért eszembe ötlött egy dal, mely a vitatkozó feleket emlékeztette a jó Arnulf származására. Miért, miért nem, vacsorámat már magamban költöttem el.
friss gondolatok