A Határ vérmocskos vizében fürdőzve a minap, szándékom ellenére a tekintetem a rút Vendel ocsmány testét volt kénytelen elemészteni, köszönhetően az ez időben Picalatronban és Lucretiaban egyként csontig száradó kutakra. Szomorúan vettem arról tudomást, hogy habár amúgy testi jegyeink és valamennyi formánk összemérése csakis szerénytelen győzelmemet hozná, egy tekintetben mégis egyképűek vagyunk: a gaz púpos háta épp oly karmolásokkal szabdalt, mint jómagamé. Ennél is bosszantóbb, hogy míg az ő hátát rút és szőrrel dúsan ékített asszonya csúfította el gerjedelmében, az enyémet fogait váltó, zavarodott barátom, Sebastienne.
Gyűlölöm a Mindenséget.
friss gondolatok