keveseknek van annyi bátorságuk..

@Babette_: ha már semmi nem jelent semmit, a magad szórakozására akár helyesen is cselekedhetsz. Nem olyan nagy ügy az.

definiáljuk a ha már semmi nem jelent semmit-t... főként a mikor és mi-re koncentrálva, természetesen még ebben az életben

sokat gondolkozom, vajon kifizetődő-e (nem csak anyagilag, erkölcsileg is) a (magunk ítélete szerinti) helyes cselekedet.

mondok egy példát, ami éppen foglalkoztat:
az egyetemre azért járok, hogy megtanuljam, amit akarok, tehát nem puskázok.

mások puskáznak, némelyik jobb eredményt is ér el. ők megkapják a térítésmentességet (jegyek alapján), a jövőbeli munkáltatóknak jobb lesz a véleménye (diploma eredmények alapján).

én ugyan becsületes voltam, de senki nem tudja, hogy ők nem. és csak pár év, és maguk is elfeledkeznek arról, hogy érték el.

1. kérdés: a becsületesség csak rövidtávon nem kifizetődő, vagy reménykedhetek?
2. kérdés: kik vannak többségben?
3. kérdés: számít-e ez az egész egyáltalán valamit....?

@Babette_: evolúciós értelemben a becsületesség nem értelmezhető tulajdonság az egyed szintjén, ahogy az önfeláldozás, az önzetlenség vagy az odaadás sem. A populáció szintjén értékes és előremutató viselkedésformák ezek. Az egyik nagy rejtély épp az az evolúcióban (bár azért vannak magyarázatok), hogy miképp marad meg egy olyan jellemvonás, egy olyan kód, ami a hordozója számára hátrányt jelent a versengésben. A magyarázat valószínűleg a társak pozitív diszkriminációjában van mindazon lényeknél, amelyek elég tudatosak, hogy felismerjenek az egyénnél magasabb érdekeket, és azokat társadalmilag "jutalmazzák."

@Babette_: Nem feledkeznek el. Gyakorta hallom diplomás ismerősöktől, hogy az egyetem elvégzése egyszerű, a tanulás nehéz (némelyek szerint mindent megtanulni, amit kellene lehetetlen) Csak puskázni és taktikázni kell, a többi nem számít! A tudást úgysem az egyetem falai közt szerzik a zemberek, hanem a zelső munkahelyükön. Aki nem puskázik, hanem tanul, az hülye.

Tehát emlékeznek, sőt terjesztik az igét... Ők vannak tőbbségben. Hosszabb távon érvényesülnek azok is, akik becsületesek. Akik mindent simlizéssel oldanak meg, azok egy része idővel ráfarag, és akkor nagy bajba kerül. Találkoztam olyan banki alkalmazottal, aki elvégezte a számviteli főiskolát, de az első munkahelyén tanulta meg a szakmát. Tavaly? tavaly előtt?, amikor volt a nagy General Motors összeomlás, akkor a bankjuk is leépített néhány ezer embert. Őt is kirúgták. Sírva fakadt, hogy milyen szar az élet, senki sem keres manapság rövidtávú jelzálogkölcsönök kockázataival foglalkozó elemzőt. Megkérdeztem, hogy miért nem megy el mondjuk befektetési területre, vagy valahova máshova... Hát mert Ő csak rövidtávú jelzálog alapú kölcsönök kockázatainak elemzéseihez ért, igazából csak annak a banknak a bevett gyakorlatát ismeri, ahol eddig dolgozott. Piff... kijött, hogy a fősulin szart se tanult, csak mindig ügyesen helyezkedett.
Igazán jól azok járnak, aki tanulnak valamennyit, de a biztos eredmény érdekében lazán puskáznak, és trükköznek is. Az ilyen emberek a fél tudásukat többnyire jól el tudják adni. Jobban mint a becsülete hülyék az egész (vagy legalább 80-90%) tudásukat.

Mindezek ellenére reménykedhetsz. Csak ne számíts könnyű útra. Esetleg megtanulhatsz egy kicsit simliskedni, mert az még később is jól jöhet.

@RomBold!: öreg vagyok én már a simliskedéshez. ráadásul le is nézem azokat, akik a kirakattal jutottak előre a valódi tudás nélkül, láttam eleget.

az viszont igaz, hogy rettentő nehéz mindent(!) megtanulni. múlt félévben volt olyan tárgyam, amiből a könyvet nem volt időm elolvasni értően. (ugyan simán jól vizsgáztam belőle, de a nyarat azzal töltöttem, hogy megtanuljam a könyvet)

@Babette_: Nem erőszak a simliskedés. akkor viszont marad az, amit felette írtam:

Reménykedhetsz, csak ne számíts könnyű útra.

Én szorítok neked. Nem mintha ez számítana bármit is.

@RomBold!:
érettségikor az osztályfőnököm ugyanezt mondta. hogy nem lesz könnyű az életem, ha ennyire egyenes vagyok (és szókimondó).
habár ő rosszindulatból mondta, igaza lett.

de azért én jól vagyok, mert ez az én életem. nem másé.

@Babette_: Fiatal koromban hasonlítottam rád egy kicsit. Egy barátom édesanyja tette fel a nagy kérdést: "Mire mész a gerinceddel? Mit adnak a boltban az elveidért? Vagy bárhol máshol! Na ugye! Az én fiamnak nincsenek ilyen ostoba elvei, de van állása, lakása, kocsija, és nem mi toltuk a segge alá, ezt Te is tudod." És valóban. Többnyire igaza van. De olyan jó érzés az, amikor Neked van igazad :)

Igen. De ahogy a Vészmadár olyan sokszor megfogalmazta, végső soron van egy pillanat, amikor el kell döntened, mi érdekel: az igazság vagy a boldogság. Hogy jól akarsz élni vagy igaz módon. Persze még az is megtörténhet, hogy - akár az anyagi javak hiányában is - az tesz végül boldoggá, hogy becsületes maradtál. Megesik.

@vészmadár (pica pica): szerintem lehet erre szánni egy életet. ha tudja az ember, mit csinál.