álmomban minden út járatlan, s félve bújik a nagy hegyek szeme mögé, hol a szabad a szép, s hol a szavakat éppcsak a lánc teszi idegenné. minden nap költemény, s minden dal új remény, hogy győzhet a gyönge még; hogy a szívem a hős, nem a kar az erős, nem az átkozott keserűség. a végzet úgy szeret, akár a kék hegyek a sziklák zord fiát, kinek szíve a mérce, és nincs, aki féltse őt, vagy értse bánatát. zakatol monoton a gép, csak a Sors-kerék mormolja a létezés dalát, pereg szemein a félsz, és a tört egész most összeáll. Mert ez most valami szép, akár a falon a kép, mint mikor kacag a gyermek, mint ha aranyat lép, vagy a puha tenyér, mikor az archoz ér: mint a frissen sült kenyér. élni csak úgy szabad, ahogy a kőfalak: jégben és napsütésben álmodnak, s büszke-szépen leomlanak.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
friss gondolatok