Brunette-em a breton Argoat, az erdei ország szülötte. Feje tele van az otthonról hozott jámbor vagy ijesztő mesékkel. Ha az erdőn járva sánta borz nyomát leli, a poulpiquet ármánykodását látja benne, s ha a tavaszi langy szellőbe hirtelen a tenger illata vegyül, a mindig mogorva zöldkalapos üzenetét fürkészi orra. A kérion ujjai nyomán fonnyad a szőlő a házunk mögötti lugasban, s mikor a farkas éneke oszlatja a homályt szikrázón fehér téli éjeken, a Samhain-t virrasztó kormandon dalát hallja benne.
S egy sem oly félelmes lény, mint a vörös hajú, sugárzóan szép asszonyt formázó korrigane. A férfi szíve elalél, mikor e tündér táncát lejti zöld füvű bársony réteken, s az elméjére boruló ködben szíve mind hevesebben vágyakozik beléhalni abba a lángvörös hajzuhatagba. S ki csak egyetlen lépést a korrigane-nal tart bűvös táncában, a föld mélye nyeli azt el, s korábbi életét elfeledve a tündér szolgája lesz. Mígnem egy nap, az erdőn járva egy bársony réten táncot lejtő vörös hajzuhatag újabb rabságba nem taszítja a férfi szívét.
Buta, buta, buta, buta, buta mese.
friss gondolatok