A Méregkeverő - lévén tanult ember - a provanszál nyelv művelését igen kedves elfoglaltságának, s egyben sorsjobbító küldetésének is tekinti. Mikoron először pillantottam meg a grammatika ezen szent inkvizítorát, néhány izzadó parasztnak fejtegette épp, hogy a râteau szó már dallamában is mily nemesen képviseli a föld ősi hangjának erejét, s mennyivel kifinomultabb kifejezés, mint a közönséges gereblye. Úgy vélte, ki elméjében forgatva a szót megleli annak a provanszál nyelvben szunnyadó igaz erejét, a maga munkáját is isteni tökéletességgel mívelheti majd, s a durva rög a pallérozott elme vezette tanult kéz szorgalma által mézet illatozó televénnyé szelídül.
Magam úgy vélem, hite, melyért oly hevesen állt ki, melegebb fogadtatást nyert volna, ha szavai példázatául nem egy agyagtól sárga ujjú kubikus lapátját választja.
friss gondolatok