néha megfárad a hang | dacol a tű, de karcol | jeleket ró a gége | s élvezettel majszol el | egy sosem hallott rímet mégis | ez sem más, csak ócska fétis | féltve őrzött filléres kacat | akár a lassú, puha lehellet | ahogy az ajkad íze lassan a nyakamra dermed | és érzem egyre szűköl, bennem nyüszít az isten | és hiába tudom, hogy nincsen | szívemben lüktet a szíve | s én tőrt döfnék belé | és néha papírra vetném a vágyat | szomorú-szép hattyút hajtanék belőle százat | ezret | milliót | s odadobnám a vadnak, az északi szélnek | s kacagnék ahogy a tépett madarak | hullnak le sorba | a fényből a porba |de gyönyörű volna istenem | de távol | egy könnycseppnyi magányból | felzokog a kedves | a szívben szótlan reszkető puha lény | és rémülten bámul | és ajka az ajkamra zárul | és kezembe majd kezet kulcsol végül ő | s én nem hagyhatom félni | soha már.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
friss gondolatok