Minden éjjel kígyóktól hemzsegő veremben ébredek, akárha a létezésbe beléfájduló életek kavargása; síkos, sziszegő testek béklyózzák végtagjaimat, s a csillagokkal telehintett égpalást alatt koszos körmű, fekete kezek lassan, meg-megpihenve sötét gránitból faragott köveket pakolnak a mellkasomra. Mind nehezebben lélegzem, kapkodva kiáltok az éltető levegőért, s Brunette-em hangját hallom suttogni magam mellett, hogy csak még egy sziklát, csak ezt az egyet még. S míg az utolsó, belém rothadó, soha ki már nem szakadó lehelletet forgatom a nyelvem hegyén, a legutolsó szikla is a helyére kerül, s én már holtamban sem látok mást, csak egy hanyagul rakott kövek közt átdidergő, aprócska Csillag hószín mosolyát.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
friss gondolatok