pica pica

 Egyesek szerint súlyos a baj. Pedig csak arról van szó, hogy a rendelkezésemre álló töméntelen idő okán pontosan tudom, hogy holnapután este, az alkonyatot követő harmadik fertályórában halat fogok sütni, loncparázson.

 A három esztendőnyi boldogság és az ebből fakadó hallgatás melege, az Esthajnalcsillag jázminnal viselős illata még el sem illant az ágyam bal oldaláról, és a tekintetem máris a lúdtollat, s a rég beszáradt tintatartót vallatja sóvárgón. Nem azt jelenti-e mindez, hogy a boldogság dalnoknak nem való?

 Ez a szerelem nem reménytelen. Én már hányok magamtól, és ő még mindig csak öklendezik.

 Egyszer apám hét nap, hét éjszaka ébren volt, étlen-szomjan, csak hogy elmesélhesse nékem: egyszer hét nap, hét éjszaka ébren volt, étlen-szomjan. Amikor oda vélekedtem, hogy elmesélhette volna e nélkül is, csak annyit mondott, hogy "Feltehetően."

- Szóval csak így hátat fordítasz nekem?

- Hát bizony.

- Pedig én neked adtam szívem minden szeretetét.

- Az igaz. De a meleg zoknikat megtartottad magadnak.

 Azt gondolni, hogy a dalnok, mesterségbéli tapasztalata okán, a teremtett lélek számos titkának tudója, éppen olyan, mint azt gondolni, a tehén, önnön tehénsége okán, az ízletes vajas kenyér titkának tudója.

 Hát bizony, kemény fickó vagyok. Hogy a hideget? Azt kifejezetten jól tűröm. Mármint ez a pokróc? Ezt csakis azért viselem, mert tudom, hogy remekül áll nekem a skót kockás pléd.

 És aztán egyik reggel, éppen a pajtába menet, hóna alatt a szépapjától örökölt kancsóval, a kancsóban apja borával, s persze ajkán - mint mindenkor, ha elmélkedett - egy anyjától tanult lív dallal, egyszerűen elbotlott benne.

 Üldögélek azzal a vén marha Levéltárossal a Határ vizének partján, kövér pontyokra lesve, s megállapítjuk - már ahogy azt a két kiérdemesült, lompos kuvasz maga eszéből megénekelheti - hogy minden bölcsességünk megáll a sárga hó felfalásának tilalmában télvíz idején. Nem telik többre, de hát a közhelyek már csak ilyenek: mindenkor a fájdalmatlan felismerés ábrázatát öltik magukra, oly nyilvánvalóan igazak. És ami fájdalmas és hamis, azért küzdj meg magad!

 Mi sem könnyebb, mint az univerzum császárává válni. A hatalmasok füle mindenkor szomjazza az elvtelen hízelgést; étele és itala ez ősi idők óta valamennyi úrnak. Minden időkben azt mondani, aminek kimondására a kéz vár, ki célunk felé mozgathat, ez a legkisebb tudomány. A hibádzó érdeklődés csak a gát bennem, és az a fránya tükör.