Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A történetek végezetül mindig összeérnek.

Picalatron, A.D. 1596.

kisdedeket óvó tekintetünk pörőlyének csapása

Vigyázat, fölnőtt tartalom!


Az itt megjelent írások fogyasztása csakis intelligenseknek javallott!

friss gondolatok

  • látjátok feleim szümtükkel: Nem Bálint András, hanem Tóth Benedek volt a másik főszereplője a filmnek. (2013.11.01. 18:52) hanga
  • látjátok feleim szümtükkel: Van egy ilyen című film ( Venczel Vera és tanál Bálint András voltak a főszereplők ), és talán eg... (2013.10.31. 16:25) hanga
  • vészmadár (pica pica): @látjátok feleim szümtükkel: nem ismerem, de fejtsd ki. (2013.10.30. 16:25) hanga
  • látjátok feleim szümtükkel: Erről az Egy szerelem három éjszakája jutott eszembe. Kitudjamiért. (2013.10.29. 19:31) hanga
  • vészmadár (pica pica): @Lantániusz: az nem is, de az igen, hogy mihez kezd egy kalap szarral. (2013.10.10. 15:50) különbség
  • Utolsó 20

a Vészmadár dalai a Hosszú Földről


2012.02.20. 09:40 vészmadár (pica pica)

levél a Púposhoz

Címkék: levél vendel henri dorléans longueville

 Drága Vendelem!
 
 Nem hiába mondom oly gyakorta: Első mindenkor a hibátlan gondolat legyen! Mikoron a premissza téves, a legpazarabb logika sem vezethet el az igazságig. Furmányosnak véled magad, oh de még milyen agyafúrtnak! A jezsuita rend kétségtelenül kiváló iskolájában edzették elméd borotvájának acélját, pengéjét a hideg, szenvedélytől mentes loyolai gondolatok fenték élesre, épp csak elhivalkodottságtok taszít mindenkor a hitvány tévelygések mocsarába, mikoron a liszt, melyből szakértelemmel gyúrjátok érveléstek kalácsát, üszöggel viselős.
 Avagy mondd hát, te bölcsek bölcse, kinek messze földön hírhedett éleselméjűségét egy Henri d'Orléans-Longueville sem átallott pergamenre vetve elismerni; mondd meg nékem, ostoba kolompolónak: állításod szerint tudni és hinni külön út, de repülni és úszni tán egy? S vajon a sasmadár úszna-é könnyebben, s a szükség óráján ragadhatná elő zsákmányát akár a mélybe alábukva, vagy a pettyezett hátú süllő kaphat előbb szárnyra, engedve úri kedvének?
 
- a Vészmadár -

Szólj hozzá!

2011.04.20. 08:15 vészmadár (pica pica)

levél a kérdezőnek

Címkék: levél arnulf fréderic

Drága jó Barátom, Fréderic!
 
 Minap nálam múlatva az időt, a jó picalatroni bor oldotta fel tán nyelved csomóját, hogy végre - a sok érdemtelen dicséret után - bírálni merészkedtél a szórakoztatásodra énekelt madrigált. S mennyire vártam már e pillanatot! Azt mondtad - s nem tagadom, bár kissé szégyenlem magam emiatt, hogy mulattatónak találtam félszeg igyekezeted a kritika élének tompítására - dalaimban túl sok a sár és a szenny.
 
 Hát bizony, túl sok.
 
 Azt hiszem, végső soron a jó dalnok vagy az igazat kell énekelje, vagy a valót. Ez csak vérmérséklet és a gyomorban már lerakódott keserűség kérdése, s nem hitbéli üdvösségé. Persze dalolható a boldogság és a remény is, ám a boldogság és a remény se nem igaz, se nem való, s legfőképp: nem tesz nagy dalnokká. Miként számtalanszor harsogtam a jó Arnulf fülébe, a boldogságnál magasabb rendű jó az igazság. S az igazságnak két arca van, az egyik az igaz, a másik a való.
 A lánglelkű festő, mikoron az utolsó vacsorát álmodja vászonra, az igazat látja; Isten egyszülött fia, arcán a mennyeknek üdvözült mosolyával tekint majdani árulójára épp oly szeretettel, mint a csendben figyelő szentek seregére. A való ezzel szemben az, hogy valaki túl mohón ette a sült babot, s most terhelt gyomornak szaga lengi be finoman a szobát. S értő bírálatod végső soron nem más és nem több, mint annak kimondása, hogy magam szája íze szerint az utóbbi csak a dalra érdemes.
 
 

- a Vészmadár - 

11 komment

2010.08.17. 13:38 vészmadár (pica pica)

levél Mellivore-nak

Címkék: levél monsignore mellivore

 

 Drága barátom!
 
 Ahogy az anyám városának hószín falai közt járó mondás tartja, az ostobát a kérdéseiről lehet leginkább felismerni. Emlékszem, mikoron tucat jó pikárd mérfölddel lábamban fejem hajtottam múlt tavaszon egy kifejezetten rusnya jávorva gyökerére, s párnám taplógomba volt csupán, mégis édesded álmomból egyszercsak csúf, rekedtes hang riasztott, melynek gazdája az iránt érdeklődött - botjával minduntalan ágyékomat döfködve - hogy szabad-é a fekvés a szomszéd gyökéren. Az ehhez hasonló felesleges udvariaskodások minden időben felkorbácsolták véremet, így hát igen indulatos szavakkal mutattam a jóembernek helyet jó Monsignore-om segge tövén.
 Mint hát e tanulságos kis történet is jól példázza, az ostobát a kérdései leplezik le. Ám vallom, a bölcs férfiú jellemét éppennyire fedik fel találó és okos kérdései. Bárcsak feleletem is oly hit- és szellembéli javakban dúskálna, mint ravaszul kiötlött szavaid. Kételkedem, hogy kellőképp megfelelni hivatott vagyok, s ha néhanap a Sors az igaz szó kimondásának terhét ajkaimra bízza is, nem látok az Ige értelmének mélyére, s bármi kevés bizodalmam lett légyen is az üdvösségre, oly öntelt még nem vagyok, hogy magamat a sugalmazó értelemnél bölcsebbenek gondolnám.
 Vak és süket, mit sem értő bolond vagyok, akárha barlangjaink mélyén az áttetsző, rózsás ujjú gőték, s csak találgatok, mi lehet a szándéka a fülembe suttogó hangnak. Csekély eszemmel úgy hiszem, talán a végső számvetéskor a tisztességes szándék enyhítheti a kimért szenvedést valamelyest, mit a gonosz akarat önkéntelen szolgálatának bűne ró majd ránk.
 
 Mostanság hallgatnak a zajok fejemben, s a magam esze után lejegyzett sorok - ezt magam is érzem - rendre a korábbi harmóniától elütően zengenek. Egykor tán majd újból megihlet a szerelem vagy a harag konok napszámosa, s akkor lúdtollamat újfent vérembe mártom. S ha bizonyosságot nem is, majd szebb szavakat és boldogabb reménykedést bizton ígérhetek.
 
Barátod,
a Vészmadár

 

2 komment

2010.06.13. 09:30 vészmadár (pica pica)

levél az Akadémiának

Címkék: levél renard

 
 Me Honore Rectorissime!
 
 Bocsássa meg nékem a kölyökkoromból koponyámban tapadt vocativus parlagiságát, bár tulajdonképp az ennek okán szívemet tépő bánat csak olyannyira mély, mint halastavam pontyainak esélye az éves medvefutáson aratott győzelemre.
 Hogy szavamat szavamba ne fonjam, s a seggvakarásra szánt drága idejét feleslegesen ne raboljam, azonmód a tárgyra is térek. Inkább húzzák ki holdnap óta gennyedő bölcsességfogam tüzes piszkavassal, tekerőlanton zengett drúz madrigálok hangjai közepette, mint hogy lábam valaha még egyszer az ön intézményébe tegyem. S habár jó kenyéradó gazdám iránt érzett tiszteletből s kötelességtudatból két esztendeig koptattam a döngöltagyag földet az Akadémiának nevezett trágyadombján, szerencsére minden józan eszemet azért még a felette jólképzett untatók sem voltak képesek teljesen elvenni. S ha olykor úgy érezték is, barátsággal telt mosolyom az elégedettség színvallása, valójában Brunette-em kora reggeli huncutsága, s a jó előre nagy tételben beszerzett csattanó maszlag volt az, mi arcomra a fenti jelet varázsolta.
 Ennek tükrében a cseppet sem megtisztelő felkérést, hogy immáron professzori minőségben oktassam Akadémiáján a dalnokok elkövetkezendő generációját, határozottan elutasítom. S szívemből kívánom, egy talyiga aprómajom (az a rózsás seggű, a babuin, az) húzza a faszára az Akadémiát minden professzorával.
 
 
 Némiképp halványuló tisztelettel:
 
a Vészmadár
 
 

PS: Kérem, ne vegye mindezt személyes megtámadtatásnak. Ön, uram, úgy hiszem, kiváló fűszeressegéddé lehet, amennyiben szorgalmasan tanul, s eképpen a jó picalatroniaknak még egyszer hasznára lehet. 

Szólj hozzá!

2010.05.01. 09:42 vészmadár (pica pica)

levél az udvartól

Címkék: levél arnulf

 Hív cselédeim! 
 
 A Vészmadár - lévén immáron három esztendeje szolgálja hűséggel udvarunk népének szórakozásit - kevés időre mostan szabadságra ment az elméjéből. Kéri, a valónak tetsző, képekben megmutatkozó világot húzza egy baknyúlként reinkarnált ökör a faszára.
 

 Mélységes megértéssel: Arnulf, a jó.

2 komment

süti beállítások módosítása