Drága Vendelem!
Nem hiába mondom oly gyakorta: Első mindenkor a hibátlan gondolat legyen! Mikoron a premissza téves, a legpazarabb logika sem vezethet el az igazságig. Furmányosnak véled magad, oh de még milyen agyafúrtnak! A jezsuita rend kétségtelenül kiváló iskolájában edzették elméd borotvájának acélját, pengéjét a hideg, szenvedélytől mentes loyolai gondolatok fenték élesre, épp csak elhivalkodottságtok taszít mindenkor a hitvány tévelygések mocsarába, mikoron a liszt, melyből szakértelemmel gyúrjátok érveléstek kalácsát, üszöggel viselős.
Avagy mondd hát, te bölcsek bölcse, kinek messze földön hírhedett éleselméjűségét egy Henri d'Orléans-Longueville sem átallott pergamenre vetve elismerni; mondd meg nékem, ostoba kolompolónak: állításod szerint tudni és hinni külön út, de repülni és úszni tán egy? S vajon a sasmadár úszna-é könnyebben, s a szükség óráján ragadhatná elő zsákmányát akár a mélybe alábukva, vagy a pettyezett hátú süllő kaphat előbb szárnyra, engedve úri kedvének?
- a Vészmadár -
friss gondolatok