pica pica

 A kis Mírjám a minap valamiféle furcsa kinézetű gombákkal a kötényében tért haza a Gabrielle-lel tett erdei sétájukról. Lévén az erdő legbátrabb és leghatalmasabb lényeinek őszinte csodálója, nem habozott még a vacsoraasztal felrakása előtt bekebelezni szerzeményeit, azon nyersen és földsártól mocskosan. Mi magunk az estebédhez készülődvén csak arra lettünk figyelmesek, hogy sokat megélt lantom húrjaiból a kis szőke tündér oly hangokat csal elő, mint mikoron mézsertől felhorgadt kedvű normann martalócok öles kőrisfa dárdákkal acélpajzsukat döngetik, jégvihar közepette.

 A kis Mírjám látható élvezettel rázogatta a macskaszerenádot megszégyenítő zajra szőke tincseit, s nyilvánvaló volt, hogy egyhamar abba nem hagyja, hacsak valami szórakoztatóbb elfoglaltságot nem találunk neki mihamarább. Mikoron aztán e különös zenétől csöppnyi elméje szikrát kapott, s ihlet gyúlt benne, azonmód rázendített selypítős cérnahangon egy maga szerzette madrigálra. A huncutszemű Gabrielle ekkor már a moslékosvödörrel a fején tett-vett a kemence körül, s Brunette-em fejét az asztalra hajtva igyekezett arcát a jó provanszál hallevest gőzölgő kondérba rejteni.

 Magam - valamiféle tapasztalaton alapuló, földi sugallattól vezérelve - a menekülés azon útját választottam, melynek ürügyén aztán a megmaradt gombákat tettetett falánksággal fogyasztottam el, kevés vörösborral leöblítve a rájuk tapadt hangyatojásokat. Alig fertályóra múltán aztán bebizonyosodott, én leltem rá a legigazabb útra, s immáron átérezve fogadott lányom zenéjének minden apró lüktetését, s magam beléásva az atonális harmóniák okozta élvezetekbe, Brunette-em kondérját magamhoz véve rögtönzött ritmuskísérettel láttam el közös szerzeményünket.

 

 Brunette-em újabban annyira elmerült az il fagotto tanulmányozásában, hogy most már a reggeli szalonnás tojásomra sincs ideje. A nagyseggű Hugette - önnön ringó farán felül - azt ajánlotta, fogadjam fel Gabrielle-t, elvégezni a háziasszonyi teendőket. Minthogy a jó Arnulf udvarában a seggnyalók száma örvendetesen megcsappant, becses szolgálataim értéke immárom megháromszorozódott. Eképpen aztán nem ró rám elviselhetetlen terheket kedvesem hóbortjának kiszolgálása. A Mírjámot nevelő normann tehén amúgyis felmondott a minap, nem bírván elviselni a házban uralkodó - szerinte tűrhetetlen - erkölcsi fertőt, utalva itt arra a tényre, hogy habár még csupán jegyben járunk, de a nászi éjt napjában többször is elháljuk, ha úgy tartja kedvünk.

 Alig egy hét után Gabrielle mellett a kis Mírjám majdnem folyékonyan káromkodik Godefroy de Bouillon ősi nyelvén. Gabrielle-t valami megmagyarázhatatlan okból tia doce-nek nevezi s épp tegnap közölte, ha nagy lesz, favágó szeretne lenni, vagy talán inkább medve. Ennek okán aztán a fáskamrában kialakított barlangban laknak Gabrielle-lel, s napjában háromszor mézet esznek. Kezdem azt gondolni, a tavaszi málnaidény nem hagyja majd érintetlenül a családi békét, s félek, Brunette-em hőn szeretett és ajnározott őzeire sem a békés napok következnek. Sajnos ennyi feladat mellett a reggeli szalonnás tojásomra - vagy bármi másra - Gabrielle-nek már nincs ideje.

 

 A kis Mírjám szépen gyarapszik. Az a normann tehén, akit dajkájául fogadtam, híven eteti, s leghatározottabb tiltásom ellenére ma petite poule mouillée-nek nevezi. Miért hiszik a gyermeket, csupán mert kicsi, szellemileg visszamaradottnak?