pica pica

 A jó Arnulf - miként az önnön nagyszerűségével magától értetődően tisztában lévő nemes úrhoz az illő - előző tavaszon úgy rendelkezett, Picalatron jámbor lakói spontán utcai felvonulással nyilvánítsák ki hálájukat kenyéradó gazdájuk nagylelkűsége irányába. Habár a Szaretető maga hallgatásba burkolózott, valamiképp kiszivárgott az értesülés, mely szerint a város gyámolítója életnagyságú bronzszobor formájában látná legszívesebben eme hálát.
 Lett is azonmód riadalom a Hoszzú Földek hosszában és csekély széltében. Minthogy a jó Arnulf testi adottságai némiképp eltérnek a Könyvben Ádámként megadott szabványtól, lévén féllábú, púpos és félszemű az istenadta, s tekintve uraink azon kellemetes szokását, mely szerint testi fogyatkozásukat hangsúlyozni nem tanácsos, kinek élete kedves; mondom, tehát mindezeket figyelembe véve a kőfaragók a hír hallatán legott nyergeltek, s a legközelebbi gályára azonmód helyet váltottak, még ha evezős szolgaként is akár. Az a három szerencsétlen márványpocsékoló, ki az éjszakába nyúló munka okán aznap pirkadat után ébredt, alabárdok noszogatására nyithatta ki csipás szemét, s legott elmélkedésbe kezdhetett a kései nyugovóra térés ártalmairól.
 Hogy ne szaporítsam a szót, három mesterremek készült azon a tavaszon, s háromból két szív szakadt ketté - gazdájával egyetemben. Jakab mester felette szimpatikus hitvallása a realitás mindenek felett állóságáról tiszteletre méltó, ám ostoba szemlélet, s ezt belátnia négy ló s hét rőfnyi erős hajókötél segítette őt tavaszforduló napján. Armand, az álmodozó ellenben sosem vesztegette idejét a modell szemlélésére, elvégre születésétől rövidlátó az istenadta. A jó Arnulfnak az equilibrium iránti elkötelezettségét és igazságszeretetét mutatja, hogy az apollóni bronzkolosszus készítőjét Jakab mesteréhez hasonló sorsra ítélte.
 Mondják, minden szentnek maga felé hajlik a keze, s magam sem akarok a hiúság bűnébe esni, de hát a tény ettől tény marad: a ruszinföldi Antonov mester volt az egyetlen, akibe szorult annyi sütnivaló, hogy a nála bölcsebbtől - szerénységemtől - tanácsot kérjen.
 A mester hát bronzba szoborta Arnulfot, a büszke kalózkapitányt, a pápai hajóhadak rémét. Ezenképpen fából faragott lábának megléte szinte munkaköri kötelességévé lett, a felette ringó keresztárboc alatt kissé meghajlott háttal szegezte fél tekintetét a távolba messzelátóján keresztül, míg a másik szemét - ahogy az előíratik - kackiás fekete kendő takarta.

 Egy bölcs tanácsért 1000 arany fele nem is nagy ár. S mit tagadjam, a kis Marlene irántam érzett odaadásának is felette jót tett e summa.