Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A történetek végezetül mindig összeérnek.

Picalatron, A.D. 1596.

kisdedeket óvó tekintetünk pörőlyének csapása

Vigyázat, fölnőtt tartalom!


Az itt megjelent írások fogyasztása csakis intelligenseknek javallott!

friss gondolatok

  • látjátok feleim szümtükkel: Nem Bálint András, hanem Tóth Benedek volt a másik főszereplője a filmnek. (2013.11.01. 18:52) hanga
  • látjátok feleim szümtükkel: Van egy ilyen című film ( Venczel Vera és tanál Bálint András voltak a főszereplők ), és talán eg... (2013.10.31. 16:25) hanga
  • vészmadár (pica pica): @látjátok feleim szümtükkel: nem ismerem, de fejtsd ki. (2013.10.30. 16:25) hanga
  • látjátok feleim szümtükkel: Erről az Egy szerelem három éjszakája jutott eszembe. Kitudjamiért. (2013.10.29. 19:31) hanga
  • vészmadár (pica pica): @Lantániusz: az nem is, de az igen, hogy mihez kezd egy kalap szarral. (2013.10.10. 15:50) különbség
  • Utolsó 20

a Vészmadár dalai a Hosszú Földről


2010.08.17. 13:38 vészmadár (pica pica)

levél Mellivore-nak

Címkék: levél monsignore mellivore

 

 Drága barátom!
 
 Ahogy az anyám városának hószín falai közt járó mondás tartja, az ostobát a kérdéseiről lehet leginkább felismerni. Emlékszem, mikoron tucat jó pikárd mérfölddel lábamban fejem hajtottam múlt tavaszon egy kifejezetten rusnya jávorva gyökerére, s párnám taplógomba volt csupán, mégis édesded álmomból egyszercsak csúf, rekedtes hang riasztott, melynek gazdája az iránt érdeklődött - botjával minduntalan ágyékomat döfködve - hogy szabad-é a fekvés a szomszéd gyökéren. Az ehhez hasonló felesleges udvariaskodások minden időben felkorbácsolták véremet, így hát igen indulatos szavakkal mutattam a jóembernek helyet jó Monsignore-om segge tövén.
 Mint hát e tanulságos kis történet is jól példázza, az ostobát a kérdései leplezik le. Ám vallom, a bölcs férfiú jellemét éppennyire fedik fel találó és okos kérdései. Bárcsak feleletem is oly hit- és szellembéli javakban dúskálna, mint ravaszul kiötlött szavaid. Kételkedem, hogy kellőképp megfelelni hivatott vagyok, s ha néhanap a Sors az igaz szó kimondásának terhét ajkaimra bízza is, nem látok az Ige értelmének mélyére, s bármi kevés bizodalmam lett légyen is az üdvösségre, oly öntelt még nem vagyok, hogy magamat a sugalmazó értelemnél bölcsebbenek gondolnám.
 Vak és süket, mit sem értő bolond vagyok, akárha barlangjaink mélyén az áttetsző, rózsás ujjú gőték, s csak találgatok, mi lehet a szándéka a fülembe suttogó hangnak. Csekély eszemmel úgy hiszem, talán a végső számvetéskor a tisztességes szándék enyhítheti a kimért szenvedést valamelyest, mit a gonosz akarat önkéntelen szolgálatának bűne ró majd ránk.
 
 Mostanság hallgatnak a zajok fejemben, s a magam esze után lejegyzett sorok - ezt magam is érzem - rendre a korábbi harmóniától elütően zengenek. Egykor tán majd újból megihlet a szerelem vagy a harag konok napszámosa, s akkor lúdtollamat újfent vérembe mártom. S ha bizonyosságot nem is, majd szebb szavakat és boldogabb reménykedést bizton ígérhetek.
 
Barátod,
a Vészmadár

 

2 komment

2009.08.28. 10:34 vészmadár (pica pica)

malacmese

Címkék: pocok marlene baldo monsignore hanula henri dorléans longueville guillaume de montmorency thoré

 Ma hajnalban disznók jajveszékelésére ébredtem, mi nem is volna tán szokatlan, ha nem egy palotában töltöttem volna az éjszakát, csobolyó mézes bor és a készséges Marlene társaságában. Ezúttal úgy véltem, tartozom vendéglátó gazdámnak azzal, hogy legalább nadrágot veszek, mielőtt letámolygok a reggelizőasztalhoz.
 A nemesszívű Henri d'Orléans-Longueville kormányzó nyári rezidenciája ugyan inkább Lucretia, mint Picalatron felől esik közel az utazónak, s ő maga is a pápa hitén nevelt gyermeklányokat kergeti inkább birtokán - lobogó ingben, ámde gatyában -, minthogy dísztelen templomok sötét szegleteiben rémisztgesse a picalatroni molnárnét, ám a pápai kutyák által Szent Bertalanénak mondott éj óta benne bizodalmunk megrendíthetetlen. Magam különösképp lekötelezettje vagyok, mióta Henrik csahosa, a sötétszívű Guillaume de Montmorency-Thoré ellenében kijárta, hogy apám felmentessék a pikárd nemeseket sújtó, vérrel fizetett adó lerovásának kötelezettsége alól.
 Az étkezőbe érve kissé meglepődve láttam, hogy Baldo barátom hevesen győzködi a kormányzót. 10 aranyat tettem volna egy ellen, hogy a régi nótát fújja - bocskorguriga, elég nekem már ennyi -, s ha elmém meg nem csal emlékeivel, a hozzá lejtett tánc lépései sem változtak, 20 esztendő alatt sem. A kormányzó tekintete mind komorabbá vált, mialatt Baldo meséit hallgatta. Mikor a két ívelő busa szemöldök oly formát vett fel, mint a pikárd erdők juharának tovaröppenő magvai, úgy véltem, ideje közbelépnem. Nem lelvén elmésebb gyógyírt a bajra, az északi népek szentként tisztelt fehér medvéjének bődülését hallattam, s míg jobb lábammal köröztem, bal kezemmel a taktust vertem egy képzeletbeli zenekar játszotta furcsa dallamhoz.
 Baldo a legcsekélyebb megrökönyödés nélkül hadart tovább, de immáron az étkező egyik oszlopára szögezett vadkanfejnek címezte mondandóját. A kormányzó hálás pillantással intett magához, s tanácsomat kérte az álmomat megzavaró jószágok kapcsán. Mint azt elmesélte nekem, távoli földek és ismeretlen népek bölcseit hívatta magához, hogy egy hitbéli kérdésre választ kapjon. Úgy vélte, talán a keresztény erkölcsön kívüli, ámde előítéletektől épp ily mentes bölcsek útmutatása hasznos lehet számára. Sajnálatos módon a galíciai Hanula rabbi és a Marokkóból érkezett, megjegyezhetetlen nevű bölcs - kit csak Pocok kádinak nevez a szolgálónép - kölcsönösen nehezményezi a másik jelenlétét. Hovatovább oda jutott ez a gyűlölködés, hogy a Pocok kádi pajeszosra nyírt szőrű, kippás disznókat tart a szobájában - noha maga is utálattal tekint e jószágokra -, s azoknak prédikál naphosszat, míg az egérszagú Hanula évszámra csak zöld nadrágban hajlandó járni, mely szín, mint azt a Pocok kádi többször panaszolta, a Próféta színe, s ily módon testünk ennyire illetlen részével azt érinteni maga is szentségtörés. A kormányzó - mint azt maga is elismerte - e helyzetben immáron tehetetlen. Én jelentőségteljesen Baldora pillantottam, és megköszönve a vendéglátást, felpattantam jó Monsignore-om nyergébe.

Amikor három nap múltán, immáron gazdám udvarában ért a lovas futár, s sűrűn teleírt pergament nyújtott át, kibontatlanul is tudtam, mi áll benne. A futárral csupán 3 szót üzentem válaszul: ferencesből lett jezsuita.

1 komment

2009.08.27. 16:49 vészmadár (pica pica)

jegyzettömb

Címkék: jegyzettömb méregkeverő monsignore fadenkugel

KEDD
 
 Címet találni az új históriás énekemhez. Istenem, ha tudnák, mennyire gyűlölök címeket adni. Ha értenék a szóhoz, nem dalokat írnék.
 
SZERDA
 
 Monsignore megpatkoltatása. 1000 mérföldenként esedékes. Kissé sovány ez a gebe.
 
CSÜTÖRTÖK
 
 Míg Monsignore-ra vártam, egy törökföldi pikulás koldustól igen érdekes dallamot hallottam:
 
      a e e d e c d h c a h g a a h g a
 
 Hogy el ne feledjem, Fadenkugel mesterrel, a bajorföldi patkolókováccsal bohóka szöveget rögtönöztünk melléje:
 
      é-le-te-met e-szi e ló:
      min-den hé-ten ú-jabb pat-kó, jaj
 
PÉNTEK
 
 Alighanem a csülök volt kellős mostanság, de ünnepi pantallóm derékban bizony szűkös. A Méregkeverő mozgást javallott. Nem értem. Ki az, ki nálam többet van úton?

1 komment

süti beállítások módosítása