Mikoron a majd 100 esztendőn át épülő Mosteiro dos Jerónimos előtt álltam előző őszön, önkéntelen csodálattal kellett adóznom a Tejo öblén született mesteremberek nagysága előtt. S mint ilyenkor mindig, elfogott a kétség, vajon a hamis hit nevében miként engedhet az Úr ilyen csodát alkotni? S mit gondoljak a Végzetről, mely aznap lépteimet a Torre de Belém felé vezette, hol is egy fekélyes koldus épp dolgát végezte egy márvány táblára. A tábla Francisco de Arruda halhatatlan lelkének állított emléket, kinek egykori keze nyomán sarjadó, kőbe írt hőskölteményeit e nyomorult városnegyed lélekkel felérni sosem lesz képes. A bűzölgő koldustól fél ezüstért megvettem azt a szánalmasan lesoványodott beót, melyet kalitkában tartott rongyos inge alatt, étlen, szomjan, s részvéttelenül. A jó eszű kis madarat Rédemption-nak neveztem el.
A létezés minden napja újabb lecke és felelet.
friss gondolatok