Tavaszelő ünnepének közeledtével a két város minden valamire való férfiúja a farsangheti bolondválasztásra készülődik. Habár eredendően a férfinép alkalmasságának és rátermettségének ünnepe volna ez, igen régi hagyomány az, hogy a két ellenlábas egy-egy ifjút állít ki versengésre, a többiek pedig a maguk városának bajnokát igyekeznek győzelemre segíteni, ki így, ki úgy.
A Szélhajtó Pierre két héttel a nagy megmérettetés előtt már csak a picalatroni leendő bajnoknak hajlandó hószín lisztből gyúrt kalácsot mérni, s ugyanakkor naponta nagy szakajtó köménymagos pogácsát küldet a lucretiai szegények megsegítésére azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az ellenlábas jelölt háza népének orra alá - mondjuk így - borsot törjön. Marcelle minden éjjel a Határ átellenes oldalán taglózza le a tömeges halálban éppen soron következő jószágot, s amikor a hajnal előtt három órával ilyetén módon felvert jó lucretiai jámborok kiegyenesített kaszával felszerelkezve tiltakoznak, a ma született bárány ártatlanságával pislog értetlenül - de immáron a Határ honos oldaláról - a dühöngőkre.
Púpos Vendel persze szintúgy nem ma látott először normann hajó gyomrában ánglius cafkát nyelet rumért térdre hullni, s tudja, a jó pap is csak holtig él. Eképpen aztán egy álmos reggelen a Szaretető ilyenkor szokásos megvesztegetésére már előkészített kosarainkat mintha a föld nyelte volna el s köpte volna aztán ki undorral; nyüzsgő férgek lepték az ajándékba szánt fehér kenyeret, s a jó bajor seritalban egy sánta toklyó frissen levágott szemérme úszkált. Napirendre került immáron a gyalázkodó levelek mind sűrűbb galambszárnyra bocsátása, s úgy tapasztaltam, semmi oly lelkesítően nem hat az írástudók számának növekedésére, mint e nemes választás közeledte. A legsötétebb szellemi napfogyatkozásban tespedő paraszt is kötelességének tekinti ilyen időkben, hogy legalább egy szépen faragott négysoros madrigállal emlékezzék meg a szomszédos pásztor jó édes anyjának és kedvenc kecskéjének szerelméről.
A változatlanság néhanap gyönyörködtet.
friss gondolatok