Tíz esztendővel ezelőtt Antwerpenben jelent meg Carolus Clusius barátom csodálatos könyve az ókori Pannónia földjének nálunk szinte ismeretlen füveiről. Gyűjtőútjára engem is magával vitt, s mikoron gyermekként vele azon puszta országban jártam, az ott honos népet sanyargató türkök egyik basájának kertjében gyönyörű szép virágot láttam. E maga egyszerűségében megkapó teremtmény rögvest eszembe juttatta alig néhány esztendővel korábban elveszített apámat, ki maga is botcsinálta kertész lett volna. Gyermeteg daccal és bátorsággal kértem kihallgatást a basától, hol is sírással, könyörgéssel és okos beszéddel engedélyét nyertem, hogy a virág egy hagymáját mesteremmel magunkkal vihessük.