pica pica

 Egy történet ezerféleképp kezdődhet. De a végkifejlet csupán kettő lehet: csalódás vagy beteljesülés. És a kettő között ami csak van, a bábjátékos, ki minden történetben a szálakat mozgatja, mindig egy és mindig ugyanaz, a vágyakozás.

 A wittenbergi prédikátor szerint ha azt mondják neki, holnap vége a világnak, ma még almafát ültet. Én azt hiszem, helyesen teszi. A világ vége utáni napon nagy szükség lehet egy frissítő falatra.

 Minden dalban és mesében leheletnyi pontosságal kitapintható a pillanat, mikor is a dalnok sürgető szüksége - teste feldolgozván az előző napi étkeket - felülkerekedett mesélési vágyán.

ötlet: rövid, tanulságos mese (valami borongós minor hangnemben)
szereplők: ősz mester, ifjú tanítvány
szinopszis: rövid párbeszéd, az ifjú tanívány kérdéseket tesz fel, de a mester nem, vagy csak alig-alig válaszol. Az ifjú elmesél egy történetet a szülőhelyéről. A mese a fiúról szól, akinek egy darab kő volt a tanítója. a mester megkérdezi, és mit tanult tőle az ifjú? A válasz: hogy ne tegyen fel felesleges kérdéseket.

 A jó dalnoknak van egyetlen igaz és szép sora, s ha szerencsés, valahol tompa visszhangot ver szívében a teremtéskor felzúgott ősi dal egy harmóniája. A nagy dalnoknak négy-öt ilyen pillanat is adatik az életében.

 A loyolai szerzetesnek is katona maradt. Én katonának is szerzetes voltam. Mégsem én leszek a szent.

az élet dagonya